Különös gyűrűje van egy távoli égitestnek

A különös nevű kisbolygót egy dél-kaliforniai indián népcsoport istensége után nevezték el, ám nem ez a legérdekesebb tulajdonsága. A mintegy 1100 km átmérőjű (ez a Pluto átmérőjének fele), meglehetősen nagy objektum, a Naptól mintegy 6 és fél milliárd kilométer távolságban kering (kb. a Nap-Föld távolság 43-szorosa), holdja is van, és egy nemzetközi kutatócsoport friss felfedezése alapján különleges gyűrűje is akad. Az Európai Űrhivatal (ESA) ismertette a felfedezést.

Miért is nevezik lehetetlennek ezt a gyűrűt?

Létezik egy úgynevezett Roche-határ nevű vonal, amely (bármilyen égitest körül) azt jelzi, mely távolságot elérve darabolódik fel egy másik égitest a gravitáció keltette feszültségek hatására. Az elmélet azt is meghatározza, hogy az ennél távolabb eső törmelék nem marad törmelék, hanem mindössze pár évtized alatt holddá áll össze, ezért e határvonalat a gyűrűk létezése határvonalának is gondoljuk. Az eddig ismert égitestek gyűrűi mind a Roche-határon belül helyezkednek el, e szabályszerűségnek megfelelően. Azonban a Quaoar gyűrűje a Roche-határán kívül található, ez pedig arra utal, hogy nem feltétlenül jelent e határvonal a gyűrűk számára korlátot, valószínűleg az ezen kívül eső törmelék összeállása égitestté a vártnál összetettebb, komplikáltabb lehet.

A gyűrű ez esetben 4100 kilométerre helyezkedik el a kisbolygó középpontjától. A Quaoarnak egy holdja is van, a kb. 80 kilométeres átmérőjű Weywot. Az egyelőre nem világos, mi módon maradhatott gyűrű a kisbolygó gyűrűje, a távolsága ellenére.

A kutatók csillagfedéses módszerrel vizsgálhatták meg a Quaoar gyűrűjét, vagyis, amikor a kisbolygó áthaladt egy távoli csillag előtt, a csillag fényében bekövetkező változások alapján mérték fel a kisbolygót magát, és annak közvetlen környezetét. A méréseket a Cheops űrteleszkóppal, az utólagos ellenőrző méréseket pedig néhány földi teleszkóppal végezték el, majd mindezek adatai alapján számolták ki a kisbolygó körüli gyűrű tulajdonságait.