Elpusztíthatatlan kisbolygók

A (25143) Itokawa kisbolygót néhány éve kereste fel a japán Hajabusza űrszonda, és hozott haza róla mintát (ez volt az első kisbolygó, amelyből néhány porszemet el tudtunk hozni), amelynek elemzése a kisbolygó múltjáról adott információkat. A Curtin Egyetem kutatói egy nemzetközi csoport élén vizsgálták meg e szemcséket, az Itokawa kialakulásának idejét derítették ki, és a PNAS folyóiratban számoltak be az eredményeikről.

Bár a kisbolygó szó hallatán az ember lelki szemei előtt egy nagy kőtömb jelenik meg, az Itokawa egy úgynevezett törmelékhalom-kisbolygó, vagyis nem egyetlen, egybefüggő kőzettömbből áll, hanem rengeteg, a gravitáció által lazán egyben tartott apróból. Néhány hasonló kisbolygót ismerünk már közelebbről is, e kategóriába tartozik a Hajabusza-2 szonda által felkeresett Ryugu, az Osiris-REx által felkeresett Bennu is, vagy épp a 2022 őszén a DART kisbolygó-eltérítő küldetés céljául szolgáló Didymos-Dimorphos kettős. A törmelékhalmok úgy jöhettek létre, hogy egy korábbi, egy sziklatömbből álló kisbolygók szétdarabolódtak, ősi ütközés hatására. E kisbolygók kis sűrűségűek és porózusak, és bár viszonylag kicsik, valószínűleg rengeteg lehet belőlük.

Míg az egyetlen sziklatömbből álló, 1 km átmérőjű, a fő kisbolygóövben keringő kisbolygók a számítások szerint csak néhány százmillió évig maradhatnak meg, addig egy törmelékhalom élettartamáról eddig nem sok információnk volt. Az Itokawa szemcséi alapján azonban most kiderítették, hogy , a mindössze 500 méteres kisbolygó 4,2 milliárd (!!!) éves, vagyis a törmelékhalom ennyi ideje állt egy kisbolygóvá össze egy ősibb égitest feldarabolódását követően.

Az ember azt gondolná, hogy egy efféle „marék kavics” könnyen széthullhat, hisz nem sok összetartó erő van az együtt lévő szemcsék közt, azonban a kisbolygó kora pont az ellenkezőjét mutatja. Ez, a szakemberek szerint annak köszönhető, hogy az efféle törmelékhalom kisbolygók rugalmasan képesek elnyelni az ütközések energiáját.
„Röviden az mondhatnánk, az Itokawa egy nagy űrbéli párna, amelyet rendkívül nehéz elpusztítani” – magyarázta Fred Jourdan professzor, a kutatás vezetője.
Egy Föld felé közeledő kisbolygó esetében nagyobb a valószínűsége annak, hogy fent említett típusba tartozik, ám ilyen esetben nem a kisbolygó megsemmisítése, hanem annak eltérítése a cél, bolygónk védelmében.