A kínai marsjáró bepillantott a talaj mélyére

A Csuzsong marsjáró talajradart is vitt magával a vörös bolygóra, amellyel a talaj felső néhány méteres rétegébe tudott bepillantani.

2021 májusában landolt a vörös bolygón a kínai marsjáró, s talajradart is vitt magával, hasonlóan a Hold túloldalán járó szintén kínai holdjárókhoz. A kutatók így nemcsak a marsi altalajt tudták megvizsgálni, de össze is tudták azt hasonlítani a Holdéval.
Az Amerikai Geológiai Társaság mutatta be a Geology folyóiratban közzé tett kutatási eredményeket, amelyeket a Utopia Planitia területén végzett mérésekből kaptak a kínai szakemberek. A rover a landolását követően 1,9 kilométert furikázott déli irányba, sziklákat, dűnéket, becsapódási krátereket vizsgált és fotózott, miközben végig adatokat gyűjtött a talajradarjával is. A radar kétféle frekvenciát is használt, az egyikkel 80 méteres mélységig lehetett lelátni, a másikkal nagy részletességben volt megfigyelhető a felső, mintegy 4,5 méteres réteg – jelenleg ez utóbbi adatait vizsgálták át.
Számos, már betemetődött becsapódási kráter tálszerűen kimélyülő nyomát tárták így fel, s emellett lejtős régiókat is, amelyek eredete bizonytalan. Jelenkori víz, vízjég nyomaira sem ebben a sekély, sem a nagyobb mélységben nem bukkantak, viszont a régmúlt áradásai hagyta hordalékrétegeket sikerült azonosítani. A legérdekesebb az volt, hogy a marsi altalaj rengeteg jellegzetességet mutatott, míg a holdi altalaj 10 méteres mélységig szinte teljesen jellegtelen, homogén volt. A Holdon a betemetett krátereket nagyobb mélységben találták meg, mint a Marson, a kutatók szerint ez a két égitest légkörében rejlő okhoz köthető: a Holdnak nincs légköre, a Marsnak, ha igen ritka is, de van (a földi mintegy 1 százaléka).

A légkörtelen holdon a mikrometeoritok folyamatos bombázása sokkal hatékonyabb felszín-átalakító tényező, mint a Marson, ahol e mini szemcsék egy része elizzik a légkörben. Emellett elképzelhető, hogy a Marson a szél által betemetett egykori kráterek e betemetődés miatt is jobban megmaradhattak a felszín alá rejtve. A most vizsgált kráterek egyikének a pereme ugyan kilógott a felszínre, azonban a legtöbbet teljesen betemetve találták.
Mivel rengeteg dűnét találtak a rover leszállóhelyén, ez is arra utal, hogy a szél hamar védőréteget hordhatott a kráterre, amely így megőrizhette eredeti alakját.
A rover több tucat 2-10 méteres átmérőjű becsapódási kráterrel találkozott marsi útja során, és több mint 2 millió 1,4-8 méteres szikla is látszott a rover fotóin.