Hogyan tartsuk meg otthonunk melegét?

Még aktuális a kérdés, így február végén is, ám nyáron a lakás hűvösségét szeretnénk megőrizni, úgyhogy Gyetvai Péter épületenergetikai műszaki szakértő tanácsait kértük.

Alapvetően az energetika fogalomkörébe tartozik minden olyan mérnöki szakág, ami valamilyen szinten energiával, vagy annak felhasználásával foglalkozik. Szempontunkból az Épületenergetika érdekes, mivel e terület kifejezetten az épületek – és a bennük lakó, azokat használó személyek – energiafogyasztását vizsgálja. „Általában építő, építész, gépész-, esetleg villamosmérnöki végzettséggel rendelkeznek az épületenergetikus szakemberek” – szűkíti a valójában tág fogalomkört a szakember. Mindemellett Péter szerint egy jó energetikus többek között folyamatosan képzi magát, agilis (gyors, ügyes), széles látókörű, nagy eszközparkkal és kiváló elemzőképességgel bír.

E kicsi, de szükségszerű kitérő után következzen a lényeg: a trükkök. Meglepő módon észszerű szellőztetéssel is fenntarthatjuk otthonunk melegét! Péter javaslatai közül ez az első olyan, ami csupán odafigyelést igényel: „Szakmai kifejezéssel élve a filtrációs hőveszteséget úgy tudjuk csökkenteni, ha szellőztetés előtt elzárjuk, de legalább lecsavarjuk a radiátor hőszabályozó termosztatikus szelepét. Gyors és nagy tömegárammal, azaz szélesre tárt ablaknyílással célszerű az elhasznált levegőt ki, az oxigénben dúsat beengedni otthonunkba” – magyarázza Gyetvai Péter, majd az iméntiek jobb átláttatása miatt ezzel folytatja: Hogy miért a lehető legrosszabb résnyire nyitva hagyott ablakkal folyamatosan szellőztetni? Mert modernebb fűtési rendszereknél, ahol résnyire, bukóra nyitva hagyott ablak, különösen, ha a fűtőtest előtt még földig érő függöny is van, akkor a hideg levegő a radiátor termosztatikus szelepéhez vezetődik. Érzékelve a hőmérséklet-változást a szelep kinyit. Bár a radiátor felforrósodik, de a hő java része távozik az ablakon keresztül.
Következő trükk, ha elmegyünk otthonról, vegyük vissza a fűtést. Ezt abból az okból is „büntetlenül” megtehetjük – hacsak nem könnyűszerkezetes házban élünk –, mert Magyarországon még a rosszul hőszigetelt épületeknek is viszonylag elfogadható a hőtároló-kapacitásuk – nehezebben hűlnek ki. „Jelentős megtakarítás érhető el, ha néhány fokkal visszavesszük a hőmérsékletet, amíg nem vagyunk otthon!” – érvel az épületenergetikus. Bizonyítékul e ponton említi meg azt a kísérletet, amit kollégáival mostanság csináltak gázfűtéssel. Megfigyelték a gázórát: egyetlen óra alatt 2,1 m3 gáz fogyott úgy, hogy a kazán maximális 63°C-ra fűtötte fel a vizet – miközben odabent 20-21 fok, míg kint 10-12 °C körül mozgott a hőmérséklet. Miután 38 fokra vették vissza a hőfokot, 1 óra alatt 700 literre apadt a gázfogyasztás a beltér melegének fenntartása mellett. „Nem mindegy, hogy 67 százalékkal kevesebb gázért fizetünk vagy a teljes mennyiségért!” – hangsúlyozza Péter.
Tapasztalata szerint további 5-10 százalékos költségmegtakarítás érhető el rendszeresen és szakszerűen karbantartott fűtési rendszerrel.

Noha ezeket a sorokat a tél végén írom, némi előre tekintéssel beszéljünk a hűtésről is. Sokat hangsúlyozták már előttünk is, de ezúttal sem hagyhatjuk szó nélkül, hogy nem célszerű a külső hőmérsékletnél 4, maximum 6 fokkal hűvösebbet tartani a belső térében. „Illetve, ami még ennél is jobb taktika: ha hűtés helyett a légkondicionálók párátlanító funkcióját használjuk, már azzal is 3-4 fokot javíthatunk hőérzetünkön – mintegy fele akkora (cca. 500-600W/órás) energiafelhasználás mellett, mint amivel a hűtés jár. Ez egy 3. emeleti, 54 négyzetméteres panellakás esetében egy 3,5 kW teljesítményű klíma esetén 900-1100 W fogyasztást jelent óránként – abban az esetben, ha a külső 34°C-os hőmérséklethez képest odabent 26-27 fokot tartunk” – vázolja Péter, aki mellesleg megjegyzi: párátlanítás során kizárt a megfázás, ami egy 20 fokra hűtött térben a 30 fok feletti nyári kánikulában előbb-utóbb bekövetkezik. Arról nem is beszélve, hogy a túlhűtés sem a berendezésnek, sem pedig az áramszámla végösszege szempontjából nem előnyös…
Tovább maradva a rossz beidegződéseknél: Gyetvai Péter már nagyon sok esettel találkozott. Íme egy változat a téli energiapazarlásra. Amikor fűtés-korszerűsítés után nem a hőszabályozó szelephez nyúlnak a lakók, ha melegük van, hanem ablakot nyitnak. „Szerencsére egyre kevesebb épületben maradt meg a régi, úgynevezett egycsöves fűtési rendszer. Ez az avítt megoldás csak a hőközpontban teszi lehetővé a hőszabályozást. Azért nem lehetséges személyre szabni a lakásokban a hőmérsékletet, mert sorban vannak bekötve a radiátorok a fűtéscsőre és ha valahol a szelep eltekerésével csökkentenék a hőmérsékletet, azzal a fűtővíz tovább-áramlását is meggátolnák. Ezzel részben vagy egészében kizárnák a további radiátorokat és a többi lakástulajdonost a fűtésből. Bár már kerültek be termosztatikus szelepek a radiátorokba, néhány helyen a költségmegosztás ellenére sem figyeltek oda a szabályozásra” – tudjuk meg Pétertől.
Félreértés ne essék, Gyetvai Péter egyáltalán nem a didergős spórolás híve. Sőt, éppen ellenkezőleg! „Úgy nem művészet spórolni, ha az a komfortérzetünk rovására megy! – szögezi le. Részint ezért vetik el ezt a megoldást a szakmámban. Másrészt pedig azért, mert a modern, tökéletesen szigetelt nyílászárók és kevésbé hatékonyan szigetelt épület kombinációjával a hőmérséklet csökkentése szinte garantáltan magával hozza a penészedést is. Ezért jelentős mértékben hozzájárul ezen épületek fenntartásához, ha azokat csekély mértékben túlfűtik – mondjuk 18 helyett 24°C-ra. Ennek hátterében az áll, hogy a meleg levegő lényegesen több párát képes felvenni, mint a hideg.”

Voltaképpen egyszerre jó és rossz hír, hogy energetikai szempontból nincs tökéletes épület. „Ugyanis a tökéletesen hőszigetelt épület egy nyílások nélküli gömb, amibe se be, se ki nem lehet jutni. Egyelőre csak olyan megoldásokról tudunk, amik energiahatékonysági szempontból megközelítik az ideálisnak vélt állapotot” – ismeri be Gyetvai Péter.
Tehát e téren is jócskán akad még miben előre haladnia az emberiségnek. Fenntarthatóság szempontjából mindenképpen a helyben termelt energia jelenti a jövőt. Legyen az akár nap-, akár a többi megújuló energiaforrás közül bármelyik. „Még rengeteget kell fejlődnünk a meglévő energiaforrások észszerű beosztásában. Meg kell találni az egyensúlyt a fosszilis és megújuló energiaforrások alkalmazása között. Ha ez érdekek nélkül sikerül, többé nem lesz energiaellátási probléma a bolygón” – vallja Gyetvai Péter, épületenergetikai műszaki szakértő.