Gázproblémái vannak a Yellowstone egyik gejzírjének

Bolygónkon alig ezer gejzír található, s ezek speciális helyszínekhez köthetőek, koncentráltan vannak jelen, mint például a Yellowstone Nemzeti Parkban, ahol a földi gejzírkészletünk közel fele található.

Azonban mindannak ellenére, hogy jó kétszáz éve tanulmányozzuk, mérjük és modellezzük ezeket a különleges képződményeket, a kitöréseikről erősen hiányosak még az ismereteink. Egyes gejzírek kiszámíthatatlanul, mások periodikusan lövellik ki a forró gőzt, ám ha nem látunk be a mélyükre, s nem tudjuk, miféle módon áll össze az a rendszer, amelyben a víz áramlik, s felforrósodik.

Nemrégiben azonban egy kutatócsoport a Yellowstone-ban lévő Spouter-gejzír környezetének geofizikai felméréséből elkészítette a gejzír alatti mintegy 15 méteres régió 3 dimenziós modelljét, amelyet az EOS földtudományi hírportál mutatott be. Nemcsak magát a hidrotermális rendszert tudták így felmérni, hanem azt is, hogy miként áramlanak benne a forró folyadékok és gőzök.

A modellezésből, s főként annak időben is változó ábrázolásából kiderült, hogy a gejzír alatti kőzetben egy úgynevezett buborékcsapda található. Ez azt jelenti, hogy a már gőzzé vált, vagyis gáz halmazállapotú víz e kis tározóban úgy esik csapdába, hogy felette folyékony halmazállapotú víz található. E buborékcsapdák a gejzírek korábbi modellezése során is előkerültek, ám ez az első eset, hogy bizonyítani lehet a létezésüket. Az ezekben felhalmozódó és egyre nagyobb nyomású gőz hatására tudnak kitörni a gejzírek, így gyakorlatilag a gejzír gázosodása nem is annyira problémás esemény.

A Spouter felméréséből arra is fény derült, hogy a gejzír egyes kitörései közt évente átlag 6,6 perccel kevesebb idő telik el, ennyivel kevesebbre van szüksége a gejzír felszín alatti hidrotermális rendszerének az újratöltődéshez.