Két egymást követő éjjel is volt sarki fény hazánkban

A naptevékenység ciklikus változásának köszönhetően jelenleg abban a periódusban vagyunk, amikor nő a sarki fény kialakulásának esélye. Ez elsősorban a mágneses északi sarkhoz – ez jelenleg a kanadai sarkvidékhez tartozó területen van – közeli régiókban jelent gyakoribb sarki fényt, ám vannak olyan esetek, amikor hazánkban is megjelenik ez az égi tünemény. (A sarki fények kialakulásáról korábbi cikkünkben részletesen is írtunk.)

Jelen esetben egymást követő közepesen erős és erős napkitörések okoztak földmágneses háborgást, vagyis zavart a bolygónk mágneses mezejében. Előfordul, hogy extra erős napkitörés önmagában is elegendő ahhoz, hogy hazánkban is megjelenjen, ám plusz segítséget jelent, ha kis idővel egymást követő, bár nem túlzottan nagy erejű napkitörések érik el bolygónkat.

Egyrészt a napkitörések kialakulását folyamatosan mérő-megfigyelő műholdak révén ezt ma már valós időben észleljük, másrészt a különféle részecskeszámláló űrszondák azt is jelzik, ahogy közeledik a napkitörések anyaga bolygónkhoz. Ennek köszönhetően egészen jól előrejelezhető, hogy nagyjából mikor érkezik be, és mikor várható – megfelelő fizikai körülmények fennállta esetén – a földmágneses háborgás, amely utat nyit a részecskéknek légkörünkbe. Úgy is mondhatnánk, hogy egészen megbízható előrejelzés van sarki fényre, legalábbis a sarkvidékeket illetően. Azt, hogy mennyire alacsony szélességi övben jelenik meg, általában a földmágneses háborgás erőssége (KP-index 0-9 közti értéke) alapján becslik meg, ám ez se ad teljes képet. Például a mostani esetben pusztán a háborgás mértéke (6-os, illetve kis ideig 7-es) alapján kicsi volt az esély a hazai sarki fényre, ám más körülmények is szerepet játszanak ebben, amelyek mégis felénk billentették el a mérleg nyelvét.

Ahhoz azonban, hogy megfigyelhessük, nem árt, ha derült az idő, itthon egyelőre ez jelenti a legnagyobb kihívást, most is hazánk legnagyobb része felhőben volt. 2023. február 26/27-én éjjel két, néhány perces időszakban tűnt fel a sarki fény vöröses-rózsás ragyogása. Másnap, 27/28-án éjjel jött a ráadás: kora este és egy kissé későbbi időpontban ismét felragyogtak a rózsás fényoszlopok az északi ég alján. Mindegyik esetben csupán néhány percig tartott, a fényoszlopok teteje pedig 15-20 fok közti magasságba ért fel.

A második éjszakán Horváth Zsolt a Dobogókő tetején várakozott az előrejelzésekben bízva, és sikeresen lefotózta a sarki fényt, ám elmondása szerint a hosszú záridős felvételen jól látható jelenség szabad szemmel nem látszott. „Két órát voltam fenn, és épp azt mondtam magamban, hogy még egy utolsó képet készítek, aztán csomagolok, mert már majd megfagytam a -5 fokban. Ezen az utolsó képemen láttam meg először. Maradtam még, de éjfélig nem tért vissza.”

Ez sajnos abszolút jól jellemzi a hasonló eseményeket, hogy szabad szemmel nem is tűnnek fel. A digitális technika – legyen szó fényképezőgépről vagy éjjellátó webkameráról – kellően érzékeny ahhoz, hogy az emberi szem képességeit meghaladó módon rögzítse a látványt. Az emberi szem éjszakai üzemmódban azonban csak akkor érzékel színes dolgokat, ha azok igazán fényesek, e hazai sarki fények sajnos nem tartoznak a káprázatos fényességű jelenségek közé. Sebaj, lesz még jobb is!

A naptevékenység 2025-ben tetőzik az előrejelzések szerint, így az addigi és azt követő pár évben gyakrabban fognak jelentősebb napkitörések is kialakulni, amelyek erősebb földmágneses háborgást is hoznak majd magukkal. Ezért érdemes felkészülni, a következő években egyre gyakrabban jelennek majd meg hasonló, és reményeink szerint jóval fényesebb, jól látható sarki fények is hazánk egén.