A sivatagba torkolló folyó

Afrika déli részének egyik ikonikus tája az Okavango-delta, amelynek hála a Kalahári-sivatag szívében talál kiváló élőhelyet magának rengeteg állat, őket a Moremi Vadvédelmi Terület óvja. Az Earth Observatory egy, a Nemzetközi Űrállomáson dolgozó űrhajós által készített felvételen mutatja be ezt a különleges területet és környezetét.

A térség folyói, köztük az Okavango, északabbra fekvő, magasabb térszínű területről erednek, ám a Zambézi és az ebbe torkolló Cuando nevű eléri végül az Indiai-óceánt. A képen hatalmas területre látunk rá, az alsó szegélyének közelében lévő Viktória-vízesés (Victoria Falls) és a kép teteje közelében lévő Etosha-sólapály (Ethosa Pan) távolsága 960 kilométer.

A képen a régió szavannáin a téli időszakban (amikor a felvétel is készült, 2022. szeptember 17-én) jellemző tüzek füstje is látható. E tüzek természetesek, és rendszeresen előfordulnak az ekkorra elszáradó szavannai növényzet miatt.

A Cuando-folyó völgyében pattogatott kukoricára emlékeztető megjelenésű gomolyfelhők sokaságát is látjuk, ez a helyben rendelkezésre álló elegendő pára és a nappali besugárzás következményeként jön létre. Hasonló, folyókat kísérő felhős övezeteket számtalan helyen találunk, a kevésbé szeles napokon megfelelő körülmények alakulnak ki e felhők létrejöttéhez az egyébként felhőtlen környezetben, készültek már űrfelvételek a Kongó vagy a Rio Negro folyók gomolyfelhős környezetéről is.

Az Okavango-delta 15 ezer négyzetkilométeres területű mocsárvidék, az ezernyi ágra szakadó folyó vize nagy területen oszlik el, s egy része eléri a Ngami-tavat is. Az angolai felföldről érkező csapadék biztosítja ma a mocsár fennmaradását. Egykor egy hatalmas tó állt e helyen, a Makgadikgadi-tó, bár tektonikai okokból jöhetett létre, ám a jégkorszak idején létezett, de mintegy 10 ezer éve, a klíma átalakulásának következtében kiszáradt. Korábban ide ömlött nemcsak az Okavango, hanem a Zambézi és a Cuando is. A Kalahári e lefolyástalan, mély régiója számos sólapály képében őrzi a tómeder emlékét.

A régió ma különös, párhuzamos sávok sokaságát is mutatja, ezek homokdűnék maradványai, amelyeket sok száz kilométeren át felismerhetünk a térképet böngészve.