Soha nem látott felvételek egy antarktiszi selfjég alól

A Ross-selfjég a világ legnagyobb kiterjedésű ilyen képződménye, amelybe a Nyugat-Antarktika gleccserei torkollanak.

A Cornell Egyetem számolt be arról az amerikai-új-zélandi közös kutatásról, amelyben a Ross-selfjég egyik régiója, a Kamb-jégfolyam (ez egy bizonyos típusú gleccser) alatti régiót vizsgálták meg, automata merülő jármű segítségével. A gleccser egy hasadékánál lefúrtak a mélybe (600 méterre), és a jég alatti vízbe engedték a Icefin, vagyis Jéguszony nevű automata járművet.
Az úszó robot olyan folyamatokat vizsgált testközelből, amelyeket eddig nem láthattak a szakemberek, ám igen fontosak a selfjég stabilitásában. „Olyan jégre pillanthattunk rá, amely alig 30 méterrel mélyebben már felolvadt, majd felemelkedett a selfjég hasadékába és ott újra megfagyott” – mondta el Justin Lawrence, a kutatás résztvevője. A jég ezzel a módszerrel mintegy gyógyítani tudja saját magát. „Azután, amint még inkább felemelkedtünk, egyre furcsább lett a helyzet.”
Azzal, hogy az Icefin soha nem látott felvételeket készíthetett a jég hasadékában, mintegy száz évnyi geológiai folyamatra vethettek pillantást a szakemberek, az így szerzett adatokról a Nature Geoscience folyóiratban számoltak be. A robotjármű 5 hasadékot vizsgált, felmérte a tengeraljzatot, és mérte a víz különféle tulajdonságait, a tengeraljzaton a gleccser által hagyott nyomok a régmúltról árulkodnak: kiderül, hol volt a gleccser végződése korábban.
Az Icefin egy másik példánya segítségével egy másik vizsgálat során a Thwaites-gleccser alatti óceánt mérték fel, e két kutatás ahhoz járulhat hozzá, hogy az eddigieknél pontosabban lehet modellezni a klímaváltozással járó tengerszint-emelkedést. A robotjárművet kimondottan az efféle helyekhez tervezték, a gleccserek végződésénél azt a régiót képes megközelíteni, ahol a jég felfekszik a tengerfenékre. E terület különösen kritikus a gleccserek stabilitása szempontjából.
A Thwaites végződésénél meleg az óceán vize, így ez különösen gyors olvadásnak van kitéve, ezzel szemben a Kamb végződése hideg helyszín, ahol sokkal lassabb e folyamat. A hasonló módszerű felmérés lehetővé tette, hogy összevessék a két területet.
A vizsgálatokat és az Icefin fejlesztését a NASA is segítette, mivel az efféle robotjárművek képességeire majd az olyan küldetések során is számítanak, amelyekben a Naprendszer jég alatti óceánnal rendelkező holdjai, például az Europa vagy az Enceladus mélyén lévő óceánba bepillanthatnak. A 25 centi átmérőjű, közel 4 méter hosszú robot a kamerák mellett különböző szenzorokkal, mérőműszerekkel is fel van szerelve, amelyekkel az óceán tulajdonságait felmérhetik.