A csüllő története sokat elmond az óceánok keserű helyzetéről
Ritkán ugyan, de időről időre megjelennek hazánkban a csüllő (Rissa tridactyla) nevű sirályféle egyedei. Egyes években országszerte felbukkannak, főleg nagy víztesteken, például a Balatonon. Magyarországon elsősorban kóborló fiatalok láthatók.
A csüllő Földön az egyik legnagyobb számban élő sirály, világállománya körülbelül 3,8 millió költőpárra tehető. Nem véletlen, hogy hazánkban ritka: igazi tengeri madár. Fő költőhelyei tengeri sziklák, táplálékát vízi élőlények alkotják, melyeket a vízfelszín közelében ejt el, ám a költési időn kívül a partoktól távol él. A kontinens belsejébe ritkán jut el, megjelenése mindig nagy öröm a madarászoknak. De vajon meddig?
Az ökológiai válság a csüllőre is drámai hatást gyakorol: a becslések alapján állományai 40 százalékkal zsugorodtak az elmúlt 50 évben, ami rendkívül gyors csökkenés. Ha elkezdjük feszegetni az okokat, rájövünk, a csüllő esete kiválóan megmutatja, mi a baj az óceánokkal – pontosabban azzal, amit mi, emberek az óceánokkal művelünk.
Az emberi tevékenység miatt az óceánokban egyszerre gyűlnek a szennyezések és fogy az élővilág. Az olajszennyezésen, óceáni szemét és mikroműanyag-szennyezéseken kívül nagy problémát okoznak a nehézfém-szennyezések, konkrétan a higanyról kimutatták a kutatások, hogy ártalmas a csüllők szaporodására.
Az évmilliók óta a Föld mélyén nyugvó fosszilis energiahordozók égetése és a földhasználat változása hatalmas mértékben növeli a légköri szén-dioxid szintjét. Az óceánok úgynevezett nyelőként egy részét magukba fogadják e gáznak, viszont ennek súlyos ára van: a savasodás, ami károsan hat az élővilágra. A szén-dioxid nagy része ráadásul a légkörben marad, hozzájárulva az éghajlat gyors ütemű változásához. Ehhez köthetően egyre gyakoribbá váló extrém időjárási események kockázatosak lehetnek a csüllőkre. A nagyobb fenyegetést azonban az éghajlatváltozás óceáni ökológiai rendszerekre gyakorolt hatásai jelentik.
Ahogy a többi élőlényt, úgy e fajt is lazább és szorosabb kapcsolatok tömege fűzi más élőlények sokaságához, szoros egymásrautaltság van közöttük. Például előszeretettel követnek bálnákat e sirályfaj egyedei, hogy a felszín közelében koncentrálódó zsákmányra vadásszanak, de fogyasztanak a rozmárok – víz alól az úszó jégtáblákra felvitt – prédájából is. Az óceáni táplálékhálózatok épsége alapvetően befolyásolja a tengeri gerinctelenek és halak számát, melyek a csüllők fő táplálékát képezik, így az eddig felsorolt problémák mellett az óceáni (túl)halászat is kiemelendő. Ahhoz, hogy a csüllőt súlyos negatív hatások érjék, táplálékuknak nem kell teljesen eltűnnie. Sajnos már az is elég, ha egy bizonyos szint alá csökken a számuk, amivel aránytalanul nagy energiabefektetéssé válik a vadászat a madaraknak. Romlik a táplálkozási sikerük, hatékonyságuk. E sokféle hatás ráadásul erősítheti is egymást, együttesük különösen pusztító lehet.
Mit lehetne tenni a csüllőkért?
Rendkívül összetett problémarendszer sújtja a csüllőket, ami segíti a felismerést: az ökológiai válság egészével kell kezdenünk valamit. Az eltűnőben lévő fajokat nem lehet és nem is kell egyesével megmenteni. Meg kell védenünk az óceáni ökológiai rendszereket, csökkentenünk kell a rájuk nehezedő óriási nyomást. Hogy ez mit jelent? Azt, hogy feltétlenül foglalkozni kell azokkal a közvetett hajtóerőkkel, melyek az ökológiai válság mögött húzódnak. Többek között kezdenünk kell valamit az egy főre eső fogyasztással, az emberi népesség trendjeivel és a gazdasági növekedés hajszolásával. Értékelnünk és meg kell becsülnünk a természetet, melynek mi is részei vagyunk.
Nem olyan problémáról van szó, melyet pusztán az egyéni cselekvés megold, de ennek is van tere. Saját életünkben is tehetünk az óceánok élővilágáért: például hazánkban, ahol nincs tenger, érdemes hazai vizekből származó halat fogyasztani! A szemét terén itthon is van tennivalónk, hisz a hazai folyók a beléjük kerülő műanyag hulladékot a tengerbe szállítják. Ez persze csak egyetlen lépés: ha életünket ökologikusabbá tesszük, és hozzájárulunk a szükséges rendszerszintű változáshoz, sokat tehetünk az élővilágért.
Felhasznált irodalom:
Díaz, S., Settele, J., Brondízio, E. S., Ngo, H. T., Agard, J., Arneth, A., … & Zayas, C. N. (2019). Pervasive human-driven decline of life on Earth points to the need for transformative change. Science, 366(6471), eaax3100.
Johansen M, Irgens M, Strøm H, Anker-Nilssen T, Artukhin Y, Barrett R, Barry T, Black J, Danielsen J, Descamps S, Dunn T, Ekker M, Gavrilo M, Gilchrist G, Hansen E, Hedd A, Irons D, Jakobsen J, Kuletz K, Mallory M, Merkel F, Olsen B, Parsons M, Petersen Æ, Provencher J, Robertson G, Rönkä M (2020). International Black-legged Kittiwake Conservation Strategy and Action Plan, Circumpolar Seabird Expert Group.Conservation of Arctic Flora and Fauna, Akureyri, Iceland. ISBN 978-9935-431-85-1
Takács-Sánta, A. (2022). Clarifying the driving forces behind our ecological crisis: a general model. Biologia Futura, 1-6.
Hatalmas sikert arattak a magyar asztrofotósok
Soha ennyi díjat még nem nyertek a hazai fotósok a világ legrangosabb asztrofotós versenyén.
Földrengések segíthetik a nagy aranyrögök kialakulását
Az arany legtöbbször kvarckőzetek telérjeiben fordul elő, egy új kutatás feltárta, miként is kerülhet oda.
Mennyi mikroműanyag van a Balatonban?
A HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézetének szakemberei mérték fel hazai vizek szennyezettségét.
Milyen lesz az ősz várva várt üstököse?
Az üstököst akár már a szeptember 20-át követő hajnalokon is érdemes lehet megkeresni.
Egy ősi becsapódás kibillentette a Ganymedest
A Naprendszerben létező legnagyobb hold a Jupiter körül keringő Ganymedes, amelyet 4 milliárd éve ért súlyos kozmikus baleset.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
