Vulkáni aktivitás a Vénuszon

Jó ideje sejthető, hogy bolygótestvérünk geológiai értelemben nem halott bolygó, és lehet a felszínén aktív vulkán, ám erre korábban csak közvetett bizonyítékokat találtak, amelyek természetesen nem elegendőek ahhoz, hogy minden kétséget eloszlassanak.

A NASA Magellan nevű űrszondája az 1990-es években a Vénusz felszínének radaros feltérképezésén dolgozott. Mivel a Vénusz felszínét igen sűrű légkör óvja a pillantásainktól, ezen csak radar segítségével tudunk átnézni, vagyis fotók helyett magassági adatok milliói képezik az alapját annak, amit a felszínről tudunk. (A szovjet Venyera-űrszondák közül 4 is küldött ugyan haza egy-egy felszíni panorámafotót, de ezek csak a leszállóhelyet mutatták, és nem sokat árultak el a bolygó geológiájáról.)

A Magellan űrszonda radarméréseiből nemcsak feltárult egy felszíni objektum, ami vulkánnak tűnik, hanem, mint kiderült annak mérete is jelentősen gyarapodott néhány hónap alatt, míg a szonda újabb méréseket végzett ott. A felfedezésről a kutatók a Science folyóiratban számoltak be.

A kutatók a Vénusz legnagyobb vulkánjainak – Ozza Mons és Maat Mons – otthont adó felföldjén, az Atla Regio területén végzett radarméréseket elemezték. Az új elemzések feltárták, hogy a Maat Monshoz tartozó területen egy vulkáni kürtő van, amely 1991 februárja és októbere közt igen jelentősen megváltozott. A februári képen kerek alakot öltött a kürtő és alig 2,2 négyzetkilométeres területet foglalt el, meredek belső falak jellemezték, a külső oldalán pedig lávafolyás nyoma látszott. Az októberi radarfelvételen ugyanez a kürtő már kétszer akkora volt, alakja eltorzult, s úgy tűnt, mintha színültig volna lávával – vagyis egy lávatónak adna otthont.

A két felvétel eltérő nézőpontból született, és nem is a legjobb felbontású volt, így meglehetősen bonyolult volt őket összehasonlítani. Számítógépes modellt készítettek, amelyek a meglévő adatok felhasználásával szimulálták, mi is történhetett a kráterrel. Ennek segítségével kizárták, hogy a változást például sziklaomlás, csuszamlás okozta volna, így pedig egyedül a vulkáni aktivitás maradt lehetséges okként.

A kutatók becslése szerint a lávafolyás nagysága a Kilauea 2018-as kitöréséhez hasonlítható lehetett.

A következő Vénusz-küldetés, a VERITAS sokkal jobb felbontású radarfelvételeket készít majd a 30 évvel ezelőttinél, és számos más műszer is segíti majd a belső szomszédunk geológiai tulajdonságainak megismerését.