Az időjárás megfigyelésének, előrejelzésének fontossága

A meteorológia mindennapjaink része, megélhetésünket, élelmünket, lakhatásunkat szorosan befolyásolja, mi történik a légkörünkben. Az ember felemelkedéséhez, a civilizációnk megerősödéséhez az vezethetett el, hogy a bolygónk éghajlata az elmúlt jó tízezer évben kiegyensúlyozott volt. Bár kisebb ingadozások előfordultak, soha nem érintett akkora embertömeget a klíma változása, mint napjainkban, így az extrém időjárási helyzetek sokasodásával az időjárásunk még nagyobb hatással van életünkre. Ahhoz, hogy alkalmazkodni tudjunk, előrejelzésekre van szükségünk. Bár divat szidni a meteorológusokat, az előrejelzések az elmúlt évtizedekben egyre biztosabbá váltak, köszönhetően a modern technológiának és a nagyobb számítási kapacitásnak. Száz százalékos előrejelzést sosem fogunk kapni, mivel a légkörünk kaotikusan és folyamatosan változó folyamatok formájában működik, de a több mérés és a jobb számítás egyre pontosabban közelíti ezt.

A világnapon 2023-ban a generációkon átnyúló időjárás-, klíma- és vízhelyzet kérdéskörével foglalkoznak a szakemberek. Egyazon óceán és egyazon légkör vesz minket körbe a Földön, ahol az időjárásunk, a víz körforgása nem ismer országhatárokat, ezért különösen fontos a nemzetközi összefogás. A Meteorológiai Világszervezet elődje, a Nemzetközi Meteorológiai Szervezet idén 150 éves (1873-ban alakult Bécsben), az intézmény most a változásokat is ünnepli: a 19. században a meteorológus még távírón továbbított adatokból dolgozott és ugyanígy küldte szét az előrejelzéseket, ma szuperszámítógépek és műholdak segítik a munkáját.

A szervezet létrejöttét azzal is össze lehet kötni, hogy ekkor kezdett igazán megmutatkozni bolygónk éghajlatában az emberi tevékenység. A meteorológia úgy vált egységes tudományággá, hogy a haditengerészeti időjárási és tengerjárási megfigyeléseket standardizálták, a különböző helyeken és módokon végzett mérések azzal váltak összehasonlíthatóvá, hogy egységes módszerrel születtek. A távírót 1849-ben használták először arra, hogy időjárási adatokat továbbítsanak, azonban kiderült, hogy a morzejelek nem a legjobbak e célra. 1860-ban kezdtek Nagy Britannia partjai közelében tevékenykedő hadihajók számára viharriasztásokat küldeni, majd egy évvel később már komplett időjárás-előrejelzést kaphattak a tengerészek.

A világszervezet megalapításától fogva mindmáig az egyik legfontosabb dolog, hogy az adatokat minden tag ingyenesen elérheti. Bár a kezdetekben lassan javult csak a helyzet, ám ahogy egyre több megfigyelő állomás létesült (különösen fontos volt a sarkvidék), és egyre több adattal dolgozhattak, annál inkább javult az előrejelzések pontossága. A 20. században a technikai fejlődés mellett az egyes régiók közti kapcsolat fejlődése is jellemezte a szervezetet, amely a mai formáját és nevét 1950-ben vette fel.

Az átalakulással persze nem csökkent a kihívások száma. 1970-ben minden idők legsúlyosabb időjárási katasztrófája zajlott: a Bhola nevű trópusi ciklon Bangladesben a becslések szerint mintegy 500 ezer ember halálát okozta. Ez a katasztrofális ciklon vezetett el ahhoz, hogy a trópusi ciklonokat figyelő és előrejelző rendszer megszülethetett. Ettől még nem szűntek meg a ciklonok, ám az előrejelzéssel ma már sokkal felkészültebben várják őket, ez pedig rengeteg emberéletet óv meg világszerte.

Ugyancsak a Meteorológiai Világszervezet foglalkozott először az édesvízkrízissel is, az 1980-as években, és természetesen a klímaváltozás szerepének fontossága is itt merült fel az 1970-80-as években, a növekvő üvegházgázok kapcsán. E szervezet munkája alapozta meg az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) létrejöttét is, bár egyelőre a tudományos tényeket nem nagyon követik a tettek…