Kövek műanyagból

A brazil partoktól több mint 2000 kilométerre, az Atlanti-óceánban található Trindade, mindössze 10 négyzetkilométeres szigete, (nem tévesztendő össze a sokkal északabbra, Venezuela partjainál lévő Trinidaddal – mindegyik helynév a szentháromságból ered). A sziget brazil fennhatóság alá tartozik, és mindössze egy 8 fős kutatóbázis található rajta és a hozzá tartozó néhány apróbb szigeten, más lakossága nincs. A szigetek egy tenger alatti vulkáni lánc végén találhatóak, e szigetek maguk is vulkáni eredetűek, sziklás felszínük, változatos partvonaluk rengeteg állatnak – köztük csak itt honos, endemikus fajoknak – otthont ad, tengeri madarak és tengeri teknősök is fészkelnek itt.

Az ember azt gondolná, hogy egy ilyen távoli, szinte embermentes helyen tisztaság honol, azonban a helyzet sokkal rosszabb, a műanyag ma már mindenhova eljut.

Így jön létre a plasztik kő: a tenger erőteljes hullámverése nemcsak a partra hordja a szennyeződést, hanem össze is préseli azt, és a helyi kőzetekkel, homokkal összetapasztja. Ennek hatására különféle típusú plasztik kövek alakulnak ki.

Forrás: UNIVERSIDADE FEDERAL DO PARANÁ

A brazil Paraná Szövetségi Egyetem kutatói egészen drámai szavakat használtak nemrégiben közzé tett kutatási eredményükben, a  Marine Pollution Bulletin szakfolyóiratban: Trindade partjain olyan köveket találtak, amelyek műanyagból épültek fel. Magyarul, a különböző hatások következtében a műanyag darabok (amelyeket a tenger mosott a partra) a melegben lággyá váltak, s egész egyszerűen összetapadtak, és a fövenyen lévő apró szemcsés kőzettörmeléket, homokot is magába záró összlet képződött belőlük. E „plasztik kövek” összetételének vizsgálata feltárta, hogy polietilén és polipropilén van bennük, vagyis bizonyosan műanyagból állnak.

Egy részük a konglomerátumhoz hasonló – ez egy olyan kőzettípus, amely talán a betonhoz hasonlítható leginkább: egy egészen apró szemcsés „masszába” kisebb-nagyobb kőzetdarabok, kavicsok ágyazódtak. A brazil sziget partján, ahol a „plasztik kövek” előkerültek, részint ebben a formában találhatóak meg, a műanyag alapú masszában nagyobb műanyagdarabok ágyazódtak.

Emellett a part vulkáni szikláin képződött műanyag bevonatot találtak, valamint olyan műanyagdarabokat, amelyek erős hőhatáson estek át. Ez utóbbiak, amelyeket piroplasztik néven emlegetnek, például a szemétégetőkből kerülhetnek a tengerbe, és az a jellemzőjük, hogy ránézésre szürkés kavicsoknak tűnnek, azonban égett műanyagból állnak. Néhány éve fedezték csak fel őket, és eddig a brit és a hawaii partokon találtak rájuk – most a brazil szigetről is előkerültek.

Mi a jelentősége ennek a felfedezésnek? Leginkább az, hogy egy újabb olyan nyomot hagyunk így magunk után, amely a kőzetrétegekbe beépülve a geológiai rétegek közt foglal majd helyet, és ha például néhány millió év múlva valaki egy kőzetfuratot kiemel majd, abban ott található a műanyaggal keveredett üledékes kőzet.

Egy ideje készülődik egy új geológiai kor elnevezése, az antropocén, amely az emberi tevékenység által befolyásolt bolygónkat jellemzi. Az, hogy még nem vezették be, pusztán amiatt van, hogy nem sikerült megállapodni róla, hogy mikor kezdődött (könyveket lehet megtölteni e témával, nem érdemes most belemélyedni). A most leírt plasztik kövek a kutatók szerint abba a sorba illenek, amelyek az antropocén jellemzői, és amelyeket ember által befolyásolt geológiai folyamatként írhatunk le.

Tekintsünk ezentúl úgy a műanyagra, mint speciális „ásványra”, amely a tengerpartokon képes üledékes kőzeteket alkotni.