Az Uránusz a James Webb-űrteleszkóp felvételén

Az Uránusz különc a Naprendszerben, oldalára fordulva kering, ami különösen szélsőséges évszakokat eredményez. A Voyager űrszonda 1986-os felvételén szinte teljesen jellegtelen légkört ismertünk meg, ám a későbbi földi és űrteleszkópos megfigyelésekből kiderült, e bolygónak is vannak hatalmas, kavargó viharai. A James Webb-űrteleszkóp nemrégiben elkészült felvételén a sarkvidéke felől látunk rá a bolygóra, és a légkörében lévő felhőket is ki lehet venni.

A felvételen a bolygó északi sarkvidékét látjuk nagy, fehéres foltként a kép jobb oldalán, jelenleg itt késő tavasz van, az Uránusz 84 éves keringése szerint. 2028-ban köszönt majd be a nyár a bolygó északi féltekéjére, a Voyager-2 látogatása idején a déli sarkvidéken volt nyár, az északi akkoriban sötétben volt, most fordított a helyzet.

A Webb felvételét a NIRCam nevű berendezése készítette, vagyis a közeli infravörös tartományt figyelte meg az űrteleszkóp, hasonlóan ahhoz, ahogyan a Neptunuszt 2022 őszén. Az északi sarkvidék fehér sapkát húzott – ezt akkor teszi, ha a Nap fénye éri, majd ősszel eltűnik a sapka, ebben is egyedi az Uránusz. Remélhetőleg a Webb méréseiből arra is választ találhatnak majd a kutatók, hogy minek köszönhető a bolygó e különös vonása. A Webb felvételén e sarki sapka középső részét kissé világosabbnak láthatjuk, e tekintetben is többet mutat, mint amit a Hubble vagy a nagy földi távcsövek által készített felvételeken látunk, köszönhetően az érzékenységének és a hosszabb hullámhosszaknak, amit a Webb észlelni képes.

A sarki sapka pereménél még világosabb foltokat is láthatunk s egy ragyogóan fényeset a sapka mellett, a leginkább fényeset pedig a bolygó bal oldali szélénél – ezek az infravörös tartományban fényes objektumok a bolygó nagy viharrendszereivel állnak kapcsolatban.

Az Uránusznak 13 gyűrűjét ismerjük, ezekből 11 látszik is a Webb felvételén, s némelyikük oly ragyogó, hogy a szomszédjával egybeolvad a felvételen. 9 gyűrűt a bolygó fő gyűrűiként ismerünk, a legbelső, igen halvány porgyűrűket pedig csupán a Voyager látogatásakor fedeztük fel. A szakemberek szerint a Webb későbbi Uránusz-felvételein majd a legkülső két halvány gyűrű is meglátszik majd, melyeket 2007-ben fedeztek fel a Hubble-űrteleszkóp segítségével. A felvétel nagyobb látószögű változatán számos holdját is látjuk az Uránusznak: a 27 (jórészt igen apró és halvány) holdból hat tűnt fel a fotón.

A Webb most bemutatott felvétele csak a képességei jéghegyének csúcsa, egy mindössze 12 perces expozíciós idővel és csupán kétféle szűrőn át készült képet látunk. A Webb első munkaévében még több további alkalommal is figyeli majd a hetedik bolygót, amelyre a 2023-33 közti évtizedben a szokásosnál is több figyelmet szán a tudományos közösség.