A Nap és a Föld éneke

Számos fizikai jelenség, folyamat van világunkban, amelyet valamilyen elv alapján hallható hangokká lehet alakítani, majd a hangokat elemezve új megközelítésből láthatunk rá e jelenségekre. Az elmúlt évtizedben számos olyan projekt alakult, amelyben e módszerrel vizsgáltak meg valamilyen jelenséget, a NASA most a THEMIS műholdcsalád által rögzített adatok hanggá alakításán keresztül, civil kutatók bevonásával lép be e sorba. A hangokból egy mintát hallhatnak a lenti videóban.

A Nap és a Föld közötti űr nem üres, hanem töltött részecskék sokasága, úgynevezett plazma tölti ki, ami a Napból származik és a napszél formájában áramlik, különösen a napkitörések adnak neki nagy löketet. Ha a Földdel és a földi mágneses mezővel találkozik, kölcsönhatásba lépnek, a plazma úgy pendíti meg a mágneses erővonalakat, mint valami hangszer húrjait. Azonban az így létrejövő hullámok az emberi fül számára hallhatatlan frekvenciatartományba esnek, ezért át kell őket alakítani.

A THEMIS műholdcsalád eredetileg 5 műholdból állt, amelyek a földi magnetoszféra különböző pontjain keringenek, erősen elnyúlt pályán, kettőt azonban más helyre irányítottak, így jelenleg 3 dolgozik az eredeti feladatain. A THEMIS képes a „húrok pendülését” teljes mértékben rögzíteni, és 2007-es felbocsátása óta hatalmas mennyiségű adatot gyűjtött már össze. A hangokká alakított adatokat a civil kutatóknak csak meg kell hallgatniuk, és megjelölniük azt, amit különösnek találnak. A Harp, vagyis hárfa nevű projektben bárki részt vehet és segítheti a hangok elemzését.

„Az emberi hallás elképesztő eszköz! Születésünktől fogva azt tanuljuk, miként szúrhatunk ki mintázatokat, vagy azonosíthatunk különféle hangforrásokat” – magyarázta Martin Archer, a londoni Imperial College kutatója, a Harp kutatócsoport tagja. „Veleszületett képességeinknek köszönhetően a modern számítógépes algoritmusokat is jócskán felülmúló elemzéseket tudunk végezni.”

A mostani kutatás ötletét is az adta, hogy egy évekkel ezelőtti kísérleti projektben egyetemi hallgatók a hangokat hallgatva sikeresen felfedezték a plazma egy korábban nem ismert viselkedési módozatát, amit az automatikus elemzések nem vettek észre. A módszerben az is nagy előny, hogy ahány ember meghallgat egy hangsort, annyiféle dolgot vehet észre benne, ami az egyiknek nem tűnik fel, az egy másiknak igen, így pedig igen hatékonyan lehet elemezni a hanggá alakított adatsort. A feltárt mintázatokat aztán akár a sarki fények viselkedésével is össze lehet vetni.