Két helyszín, kétféle felhő, hasonló okok

Bolygónk légköre fizikai szempontból folyadékként viselkedik, ám ennek csak ritkán adja szemmel látható jelét – ha viszont megteszi, igen látványos formavilág születhet. Ha folyadékként képzeljük el a légkört, könnyű megérteni, miért is jelentenek akadályokat akár a magas hegyek, akár a tengereken, óceánokon lévő, hegyekkel ékes szigetek. A levegőnek vagy meg kell kerülni ezeket, vagy át kell ugorni a továbbhaladáshoz. Az, hogy melyiket teszi, számos tényező függvénye, például az áramló légréteg magassága miként viszonyul a sziget magasságához, vagy épp milyen sebességgel áramlik. Azonban bolygónk egyes térségeire sajátságos légáramlási rendszerek jellemzőek, ami azt eredményezi, hogy az egyes szigetek környezetében rendre hasonló időjárási helyzetek jönnek létre, hasonló felhőzettel. A felhőzet az, ami láthatóvá teszi a légáramlatot, ezen alakulnak ki a különleges látványelemek.

Az Earth Observatory két egymástól igen távoli vulkáni eredetű szigetcsoport körül kialakult felhőmintázatot is bemutatott, a jól ismert Kanári-szigetek (térképen) és az Indiai-óceán szubantarktiszi régiójában lévő Crozet-szigetek (térképen) kerültek terítékre. Nehéz volna két ilyen különbözőbb világot találni, míg a Kanári-szigetek igen kellemes éghajlatú, addig a Crozet-szigetek kietlen, szél- eső- és hójárta terület, ahol fa vagy bokor se nő, és a legnagyobb növények a fűfélék vagy sások. A vulkáni eredet mindkét esetben biztosítja, hogy a tengerből kimagasló szigetek legyenek.

A Kanári-szigetek esetében az áramló légréteg alacsonyabban helyezkedik el, mint a szigetek csúcsai, így meg kell kerülnie a szigeteket. Pontosan úgy, ahogy egy patakmederből kiálló kő, vagy egy folyón átívelő híd pillérje körül a vízben, itt az áramló levegőben alakulnak ki a szigetek közelében örvények. Ezek az örvények az állandó sebességgel áramló levegőben szabályos közönként követik egymást, ám hol az egyes szigetek jobb, hol a bal oldalán jönnek létre, felváltva, mindig a széllel szembeni oldalon. A végeredmény egy igen látványos mintázat, amelyet a magyar Kármán Tódor, a jelenség első pontos leírója után Kármán-féle örvénysornak neveznek. Ez a mintázat akkor is kialakul, ha nem elég párás a légtömeg, ám felhők nélkül láthatatlan marad számunkra.

A Crozet-szigetek, bár a legmagasabb csúcs itt is eléri az 1090 métert, alapvetően alacsonyabbak a Kanárinál. Ez azt is eredményezi, hogy esetükben a levegőnek könnyebb átugorni felettük, mint megkerülni őket. Áramláskor a légtömeg a sziget felett megemelkedik, ekkor csökken a légnyomása, hőmérséklete, így kicsapódhat a légtömegben lévő pára, felhősáv keletkezik. Azután a sziget túloldalán lesüllyed és felmelegszik a légtömeg, a kialakult felhő pedig elpárolog. Ez a folyamat ismétlődik, mivel a sziget felett átbukó légtömeg nemcsak egyetlen hullámot vet, hanem hullámok sorozatát hozza létre (az áramlása következtében). A hajók farvizéhez hasonlóan e hullámokból álló mintázat is fokozatosan szélesebbé válik, ahogy távolabbra kerülünk a szigettől, ennek köszönhető a V alakot kitöltő felhőhullámok sokasága.

Mindkét szigetcsoport környezetében rendszeresen visszatérőek ezek a mintázatok, számos alkalommal lehet megpillantani őket a világűrből készült felvételeken.