Lassabban kanyarognak a sarkvidék folyói

A klímaváltozás a sarkvidéket fokozottan érinti, ez több felszíni folyamatra is kihat.

A legtöbbet a permafroszt olvadásáról olvashatunk, e jelenség miatt sérül az infrastruktúra (épületek, utak, csővezetékek alapjai), de földcsuszamlások, sziklaomlások is bekövetkeznek – mindezek jelentős gazdasági károkat is okoznak. Egy kanadai vezetésű nemzetközi kutatócsoport nemrégiben azt mérte fel, miként hat a permafroszt olvadása a sarkvidék folyóira, az eredmények a Nature Climate Change szakfolyóiratban láttak napvilágot, és az EOS földtudományi hírportál ismertette azokat.
A sík sarki tájon meanderező (nagy ívű kanyarokat leíró) folyók rendszeresen változtatják medrüket, vándorolnak, újra meg újra áthelyeződnek a kanyarulataik, ezzel különleges környezetet teremtenek maguk körül. A kutatók a Landsat műholdak több évtizednyi felvétele alapján elemezték, hogy Alaszka és a kanadai Yukon tartomány folyói miként vándoroltak, és hogyan változtak a folyók árterei. Az év ugyanazon időszakaiban, felhőtlen időben készült felvételeket 5 éves időközönként egymáshoz illesztették, mintegy timelapse videót készítettek így a változásokról. Az alábbi képen a Yukon egy 5 kilométeres szakaszának medervándorlása látható, magasságmérések alapján rekonstruált mederváltozatokkal. A szalagszerű kanyarulatok folyamatosan vándorolnak!
#Lidar viz from a mesmerizing 5 km. wide section of the #YukonRiver #floodplain near Fort Yukon, AK. 5 meter elevation range displayed. None of these channels are active. Data from Alaska DGGS elevation portal: https://t.co/QERvpncoQ6 #geomorphology pic.twitter.com/jw4pVqHZLJ
— Daniel Coe (@geo_coe) June 29, 2018
Eredeti szándékuk szerint azt szerették volna bemutatni, hogy a permafroszt olvadásával a folyópartok leomlanak, azonban pont ellenkező folyamatra bukkantak a vizsgálattal! 1972-2020 között a folyók oldalirányú helyváltoztatása, meanderezése minden évben átlag 3,7 ezrelékkel csökkent, és az öt évtized során összesen mintegy 20 százalékkal lassult a folyók oldalirányú mozgása. A kutatást vezető Alessandro Ielpi szerint egy kicsit hátrébb kéne lépnünk, és az egész természeti rendszert egyben megfigyelnünk. Úgy véli, ha permafroszt is hozzájárulhat a változáshoz, ám ez nem annyira erőteljes, mint például a partokon lévő növényzet partformáló hatása.
Ott lassult le a folyók mozgása leginkább, ahol a növényzet elcserjésedett. Ez szintén a klímaváltozás folyománya, mivel a permafroszt olvadása teszi lehetővé, hogy a fás szárú növények, mint a sarki fűz például gyökeret ereszthessen. E gyökerek aztán gátolják a partok erózióját, vagyis hiába olvad a permafroszt, a part nem omlik le, mert a sok gyökér összetartja.
A kutatók hozzátették, most csak a nagyobb folyókat vizsgálták meg (a régi műholdképeken ezeket is jól lehetett látni), ám könnyen lehet, hogy a kis folyóknál is ugyanez a helyzet. Ahhoz, hogy ez kiderülhessen, rövidebb időtávon a kis folyókat is meg fogják vizsgálni, ugyanezen módszerekkel.