19 ezer tenger alatti vulkánt sikerült felfedezni

2005-ben a USS San Francisco nevű atom-tengeralattjáró Guamtól kb. 675 kilométerre egy addig ismeretlen tenger alatti hegynek ütközött, 160 méteres mélységben, miközben teljes sebességgel hajózott. A tengeralattjáró súlyos károkat szenvedett az ütközés hatására, két évig tartott a javítása. 2021-ben a USS Connecticut, szintén atom-tengeralattjáró hasonlóan járt, ezúttal a Dél-Kínai-tengeren. Igazából nem nagyon kell csodálkoznunk ezeken az eseteken, mivel a tengerfenéknek kb. a negyedéről van szonáros mélységi térképünk. Bár műholdas radarmérésekkel is rábukkanhatunk a tengeri hegyekre, ezek szonáros felmérése igen nagy kihívás, és rendkívül költséges is.

Tengeri hegyeknek hívják azokat a működő vagy már kihunyt vulkánokat, amelyek a tenger alatt találhatóak és kiemelkednek a tengerfenékből, a korábbi meghatározásban 1 kilométeres magasságot írtak elő, ám azóta ezt néhány száz méteresre csökkentették. A kisebb (a tengerfenéktől számítva 2500 méteresnél alacsonyabb) tenger alatti vulkánok gyakran az óceánok táguló régióihoz köthetőek, míg az igazán nagyok (3-10 km magasságúak) általában forrópontos vulkanizmus eredményei. A modellszámítások szerint a kisebb (1 km körüli) tengeri hegyek száma globálisan akár az 50-100 ezres számot is elérheti.

A tengeri hegyek beleszólnak az óceáni áramlatokba, ezzel a klímába is, különleges élőhelyeket hoznak létre a víz alatti élővilág számára, vulkáni anyagaik révén kiváló tápanyagokkal szolgálnak. Sokak szerint a tengeri hegyeken rengeteg az endemikus, csak egyes pontokon honos állat, mint ahányat a magányosan álló szárazföldi hegyen vagy szigeten is. Mindezeken túl a vulkáni környezet nagy valószínűséggel – szintén a szárazföldi megfelelőikhez hasonlóan – ásványkincsekben is igen gazdag.

A Science beszámolója szerint egy amerikai-koreai kutatócsoport a műholdas felmérések során kinyert adatok elemzésével és modellezéssel nemrégiben 19 324 újonnan felismert tengeri hegyet helyezett a térképre, így immár közel 44 ezer tenger alatti vulkánt ismerünk. Azonban ezekből csak 16 ezerről vannak jó felbontású szonáros adataink is!

Az első tengeralattjáró-balesetet követően a haditengerészet anyagilag is támogatni kezdte e hegyek feltérképezését, műholdas mérések adatainak elemzésén keresztül. Az első felmérés mintegy 24 ezer tengeri hegyet azonosított, de világos volt, hogy a munkának még nincs ezzel vége. A második felmérés, amelynek eredményét most az Earth and Space Science folyóiratban publikálták. A munka során használt modellezési módszerük ráadásul meg fogja könnyíteni a későbbi hasonló elemzéseket.

A tengerfenék nagy felbontású szonáros feltérképezése azért különösen drága feladat, mert egy-egy, megfelelő modern műszerekkel felszerelt kutatóhajónak gyakorlatilag kis sávokban oda-vissza be kell járnia a felmérni kívánt tengerszakaszt. Mindez időben, emberi munkaórában és energiában is igen sokba kerül. Azonban egy felmérő projekt, Seabed 2030, ahogy nevében is benne van, 2030-ra szeretne jelentős előrelépést e munkában: teljes batimetriai adatbázist állítana elő, számtalan közreműködő segítségével.