Így ünnepli szülinapját a Hubble-űrteleszkóp

Az NGC 1333 jelű színpompás ködösség a Perseus csillagképben, a Perseus-molekulafelhőben található, és a Hubble ultraibolyától közeli-infravörösig terjedő képalkotó képessége révén az izzó gázokat és a koromsötét port egyaránt elénk tárja. A sötét porfelhő anyagát sok száz csillag születése kavarja fel, ám a felvételen csak egy kis töredékét láthatjuk e folyamatnak, mivel maga a por, ami a felvétel alsó részén vastagabb rétegű, eltakarja a csillagokat. A képen feketének látszó részek nem üres területek, hanem ez maga a porfelhő, ami leárnyékolja a mögötte lévő fényt. Azonban a porleplen, a hideg hidrogéngázból álló felhő peremén átpillantó felvételből is láthatjuk: a csillag- és bolygóképződés piszkos folyamat.

Igen vad csillagszelek fújnak át a porleplen, amelyek feltehetőleg a kép tetején látható kék fényű csillagból erednek, a finom szemcsés por pedig szórja a kékes fényt. Lejjebb egy másik fényes, igen forró csillag ragyog át a szálas szerkezetű poron, s az átlós irányban, füzérszerűen elhelyezkedő többi, halványabb csillag a színe vörösségét szintén a por szűrő hatásának köszönheti.
A kép legalján a sötét porköd egy kulcslyukszerű hézagán át pillanthatunk rá a háttérben vörösesen fénylő ionizált hidrogénből álló felhőre, ami úgy fest, mintha egy tűzijáték végső jelenete volna, számtalan egyidejűleg felrobbanó rakétával. Ezt a képen kívül eső térrészben lévő újszülött csillagok igen vékonyka anyagkilövellései hozzák létre. E csillagok körül még jelen van a protoplanetáris korong, amelyből akár bolygók is létrejöhetnek, s amelyeknek olyan erős mágneses terük van, hogy az anyagsugarakat párhuzamos sávokként indítják útjukra. A végeredmény a hidrogénfelhőn létrejött kozmikus lézershow fényjátéka, ami a csillagok születését jelzi.

A felvétel abba a helyzetbe is bepillantást enged, amelyben Napunk született – ugyanis anyacsillagunk is egy hasonló csoportban jött létre, és talán még az itt látottaknál is viharosabb körülmények közt.

A Hubble-űrteleszkópot 1990. április 25-én állította Föld körüli pályára a NASA, a Discovery űrsikló és a rajta dolgozó űrhajósok segítségével. Eddigi 33 éves munkája során több mint 52 ezer égi célpontról 1,6 millió megfigyelést végzett. Az űrteleszkóp a NASA és az ESA közös projektje, az általa gyűjtött adatokat, képeket pedig az Űrteleszkóp Tudományos Intézet (STScI) baltimore-i archívuma őrzi.