Hatalmas mennyiségű szenet raktároz ez a különleges hely

A kanadai Mackenzie-folyó deltavidékén mintegy 51 négyzetkilométeres területet borítanak be azok, a kidőlt farönkökből évszázadok alatt felépült természetes torlaszok, amelyek egy újonnan, a Geophysical Research Letters folyóiratban bemutatott kutatás tárgyai voltak. A kutatásról az Amerikai Geofizikai Unió számolt be. A számítások szerint kb. 3,1 millió tonna szén van az összetorlódott fákban.

„Összevetésül ez mintegy félmillió autó éves szénkibocsátásának felel meg” – mondta el Alicia Sendrowski kutatómérnök, a kutatás vezetője. „Ez pedig meglehetősen nagy szénmennyiség, azonban nem olyasmi, amit jól ismerünk.”

Hosszú ideje tudják a szakemberek, hogy az uszadékfa hatalmas utakat tehet meg a sarkvidéken, azonban csak mostanában kezdik azt is kiszámítani, hogy mennyi van belőlük, s azt, hogy ezek a fák milyen mennyiségű szenet raktároznak. A klímaváltozással azonban ez a szénraktár veszélybe kerül. A hideg és gyakran száraz időjárás meggátolja a faanyag lebomlását akár hosszú évezredekre is, egy ezer éve kidőlt fa pont úgy nézhet ki, mintha csak a múlt télen dőlt volna ki, magyarázta a kutató.

„Rengeteg számítást végeztünk már víz és üledék eredetű szén körforgásáról, azonban a fákra a közelmúltig egész egyszerűen oda se figyeltünk. Nagyon új ez a tudományterület, de öles léptekkel halad előre” – tette hozzá Virginia Ruiz-Villanueva, a Lausanne-i Egyetem folyóvíz-geomorfológusa, aki nem vett részt a mostani kutatásban. Hozzátette: „Nemcsak a szén körforgása miatt fontos tanulmányozni e fákat, hanem azért is, hogy megértsük általában a természetes folyóvízi rendszerek működését, hogy maguk a folyók miként osztják el s szállítják a fákat.”

A kutatók a fatorlaszok jelenségének megértéséhez a Mackenzie-folyót vizsgálták meg, mivel kivételesen jó felbontású felvételek állnak róla rendelkezésre. A folyó hatalmas deltavidéke a világ harmadik legnagyobb ilyen területe, és Kanada területének 20 százalékáról begyűjtött víz jut itt az óceánba. A kutatók mintegy 13 ezer négyzetkilométernyi, műholddal felmért területet vizsgáltak át, és térképezték fel azokat a pontokat, ahol felhalmozódott az uszadékfa. Ezen kívül néhány héten át a terepen is méréseket végeztek az egyes uszadékfa-torlaszokon, amelyek alapján aztán később a térképi ábrázolást számadatokká tudták alakítani. A terepi munka során a fákból vett minták széntartalmát is vizsgálták, illetve a fák korát is meghatározták. A legtöbb fa ugyan az 1950-es évekből származik, azonban számos 1300 éves rönköt is találtak. Egy, az 1960-as években ugyanitt végzett kormeghatározásos felmérés során volt 33 ezer éves fa is a vizsgált, jégbe fagyott uszadékok közt!

Több mint 400 ezer egyedi, kisebb-nagyobb uszadékfa-torlaszt találtak, egyedül a legnagyobbikban 6700 tonna szén pihen! Azonban rengeteg farönk lesüllyedt, vagy beborította már a talaj vagy a növényzet, ezért a becslések szerint a most számított kétszerese is lehet a terület így tárolt szénkészlete.

A deltavidék talajában hatalmas mennyiségű szén raktározódott el, ennek csupán egészen kis része az uszadékfa, ám a folyó medencéjében lezajló változások – pl. gátépítés, fakivágás, klímaváltozás okozta átalakuló csapadékviszonyok – miatt fontos erről is tudni. A több csapadék és a melegedés hatására lebomlik majd a fában tárolt szén, így fennáll a veszélye annak, hogy egy jelentős szénraktár megszűnhet.

A Mackenzie deltája csak egy a sarkvidék tucatnyi nagy folyódeltája közül, ezek pedig együttesen már igen jelentős mennyiségű szenet raktározhatnak el az uszadékfa-torlaszokban.