A Szíva-oázis és a sivatag sója

A Szahara hatalmas sivatagának egyik zöld foltja az egyiptomi Szíva-oázis, amely a líbiai határtól 50 kilométerre keletre, Kairótól pedig 560 kilométerre nyugatra található. A terület évente átlag 10 (tíz!) milliméter csapadékot kap, sokszor évekig nincs eső, azonban ennek ellenére is élhető a környezete, alkalmas a mezőgazdálkodásra, a turizmusra, és a sókitermelésre, különleges geológiai helyzetű területet az Earth Observatory mutatta be.

Az tengerszint alatt 19 méterre elhelyezkedő oázist az időszámításunk előtti 6. századtól folyamatosan lakják, a turisták ma megnézhetik a Nagy Sándor által is meglátogatott Ámon-templom romjait. A legkorábbi emberi jelenlét nyomai mintegy 12 ezer évesek.

Az oázis környezetében számos tó és forrás található, a 2023. január 23-án készült felvételen (Landsat-9 műhold) ezek zöldes és kékes vízfelületeit jól láthatjuk. E tavak egy tektonikus eredetű mélyedéshez kötődnek, a sekély talajvíz forrásai pedig feltöltötték e mélyedéseket. A vízet a Núbiai Homokkő Aquifer Rendszer biztosítja, ez bolygónk leghatalmasabb, négy országon átnyúló felszín alatti víztározó rendszere.

A mezőgazdálkodás elsődlegesen olajbogyó és datolya termelését jelenti, e fák sötét zöld tömegét a műholdfelvételen a tavak közti régióban láthatjuk. A víz kiemelése miatt a tavak vízszintje változik. Azonban az évtizedek óta végzett megfigyelésekből úgy tűnik, nemhogy csökkenne az oázis vízzel átitatott részének területe, hanem épp növekszik a mezőgazdálkodás miatt! Ez annak köszönhető, hogy a kiemelt víz nem folyik el, hanem megáll a területen.

A víz azonban csak egyik része a Szíva-oázis történetének. Amint azt a felvételen szintén jól láthatjuk, a sólepárláshoz használt élénk türkizkék medencéken, a só legalább akkora szerepet kap itt, mint a víz. A terület gazdag sólerakódásokban és a Núbiai Homokkő Aquifer Rendszer vize is enyhén sós, így az öntözött területeken is felhalmozódik a talajban a só. Egyes mérések szerint ez a só azt eredményezte, hogy a fák terméshozama kb. a felére csökkent.

A Núbiai Homokkő Aquifer Rendszer vize eredetileg csapadékként hullott a régióra azokban az időszakokban, amikor Afrikában a jelenleginél sokkal északabbra hatoltak a trópusi konvergenciazóna csapadékrendszerei (a Szahara déli része esőerdő volt, e régió szavanna-jellegű). A sókat azokból a kőzetekből oldja ki a víz, amelyek otthont adnak neki.