75 millió éves tüzek az Antarktiszon

A brazil Vale do Taquari Egyetem (UNIVATES) számolt be arról a brazil-chilei kutatásról, amelyben az antarktiszi tüzek nyomait vették számba. A szakemberek a Frontiers in Earth Science tudományos folyóiratban publikálták eredményeiket. A kutatók arra jutottak, hogy a gyakori erdőtüzeket közvetlenül kapcsolatba lehet hozni a régió vulkáni tevékenységével.

A kutatók a King George-szigeten és az Antarktiszi-félszigeten gyűjtött őslénytani leleteken végeztek vizsgálatokat, amelyekből már korábban is kiderült, hogy voltak erdőtüzek a déli kontinensen, ám most újabb bizonyítékok kerültek elő. Elszenesedett növényi maradványokat tártak fel a kréta időszaki rétegekben. E maradványok ugyan nem túl sok növényi részletet őriztek meg (mivel a rájuk rakódott további rétegek összepréselték), ám ezek és az ugyanitt talált levél- és pollenfosszíliák vizsgálata azt is elárulta, hogy jórészt nyitvatermőkből, nagy valószínűséggel kőtiszafafélékből (Podocarpaceae) álló erdő volt a tűz áldozata. Emellett azonban a tűz körülményeit is ki tudták deríteni a szakemberek ezekből az ősmaradványokból, és rekonstruálták az egykori környezetet.

„A kréta időszakban intenzív vulkáni tevékenység zajlott, az antarktiszi kőzetrétegek javát ezek a vulkáni kőzetek teszik ki, s ugyanez felelt az erdőtüzek kipattanásáért is. Azonban a közhiedelemmel ellentétben nem a lávafolyások gyújtották fel a növényzetet, hanem a vulkánokból kiáramló izzófelhők, piroklasztárak forrósága. Ezek a geológiai rétegekben megtalálhatóak az igen finom szemcsés hamuból kialakult tufarétegekként. Ezek a felforrósodott hamuval teli izzófelhők eljutottak az erdőkig, ahol a növényekkel érintkezve lángra lobbantották őket” – magyarázta Dr. Joseline Manfroi, a kutatás vezetője.

Az elszenesedett növényeket gyakorlatilag a lerakódott tufarétegek között találták a kutatók. Az izzófelhők hőmérséklete a 700 Celsius-fokot is meghaladhatta, ennek hatására e területeken viszonylag kevés a növényi kövület, a hasonló, de vulkáni veszélyeket nélkülöző közeli régiókhoz képest. Az elszenesedett fa olyan nyomokat mutatott, amelyek az oxigénszegény, magas hőmérsékletű égés (izzás) során alakulnak ki, korábbi laborkísérletekben bemutatott, 900 Celsius-fokos izzás jeleihez hasonlót találtak most.

A térségben nedves mérsékelt övi és szubtrópusi erdők álltak, páfrányok, néhány zárvatermő és zömében nyitvatermők alkották az erdőt, és az aljnövényzetként élő páfrányok valószínűleg a tűz terjedésében is szerepet játszhattak. A kutatók szerint olyan gyakoriak voltak a kréta időszakban az antarktiszi erdőtüzek, hogy ez a növénytakaró evolúcióját is befolyásolta.