Fenyőpollen a Balti-tenger vizén

Nemrégiben látott napvilágot egy kutatási eredmény, amelyben a Balti-tenger felszínén műholdról megpillantott különös sárgás-zöldes nyomokról kiderült, nem algák, ahogy azt első ránézésre hihetnénk, hanem erdei fenyő pollenjének hatalmas tömegei.

Az ESA Sentinel-2A műholdja még 2018. május 16-án készítette azt a nagy felbontású felvételt, amelyet egy lengyel-amerikai kutatócsoport elemzett. A hamisszínes felvételen a teljes színképtartomány egyes, kiemelt részeit lehet látni, amelynek köszönhetően feltűnik a tenger felszínén az áramlatok és a szél által örvénylő mintázatba rendezett pollen. Amikor a kutatók először a képek elemzésébe fogtak, még nem volt arról még elképzelésük, hogy fenyőpollent látnak, csupán a tenger felszínén úszó valami vonta magára a figyelmüket.

Felmerült, hogy cianobaktériumok, esetleg valamiféle tengeri törmelék alkotják a bizonyos színben feltűnő nyomokat. Az is megfordult a fejükben, hogy a Márvány-tengerről ismertté vált káros nyálka lehet, amelyet szintén látni lehetett a műholdfelvételeken, így komolyabb vizsgálatba fogtak. A helyi szemtanúk azonban semmiféle, a nyálkához hasonlítható jelenségről nem számoltak be, holott a tengerrészen igen nagy a forgalom, az biztosan feltűnt volna.

Annak kiderítésére, hogy végül is mi alkothatja a különös, tengerfelszínen észlelt dolgot, a NASA Terra és Aqua műholdjainak méréseit is igénybe vették a kutatók, és ezekből rögtön kiderült, hogy eltérő spektrális tulajdonságokat mutat, mint a Márvány-tenger nyálkája, vagy más, ismert, vízen lebegő holmi.

A mintázat megjelenésének ideje volt végül, ami ötletet adott: május az erdei fenyő virágzásának ideje, ekkor a tengert körbefogó országokban rendkívül elterjedt fenyőfaj hatalmas tömegekben ontja a levegőben szálló pollenjét. A pollenszemcsék különleges kis légzsákokkal ellátott szemcsék, ezek a képződmények azt teszik lehetővé, hogy minél tovább a levegőben maradjanak, így messzire is eljussanak. A kutatók ellenőrizték hát, hogy a műholdfelvételeken látott színképi tulajdonságok megfelelnek-e a fenyőpollen spektrális jellemzőinek, és teljes egyezést találtak. Eztán visszakeresték 2 évtized ezen időszakában készült felvételeket, és bizony 14 évben kísértetiesen ugyanilyen nyomokra leltek! Az is kiderült, hogy a pollennel borított terület mérete nőtt az időszak alatt.

Ez érdekes összefüggés lehet, ugyanis Észak-Amerikában már bebizonyosodott, hogy a felmelegedésnek köszönhetően elnyúlt az az időszak, amikor a növények pollent bocsátanak ki, és úgy tűnik, nőtt is a pollen mennyisége. Ami az allergiásoknak csapás, az azonban a tengeri élővilág számára áldás lehet. A pollen ugyanis tápanyagokkal látja el a víz élőlényeit, az erdei fenyő esetében a pollenszemcsék tömegének fele szén, 1,4 százaléka pedig nitrogén. Azzal, hogy több tápanyag érkezik a tengerbe, változások is bekövetkezhetnek az élővilág működésében, összetételében. Most, hogy már sikerült olyan módszert kifejleszteni, amellyel a tengeren úszó pollen felismerhető a műholdképeken, hatékonyabb és átfogóbb vizsgálatok is születhetnek, és például ki lehet majd mutatni ennek a többlet tápanyagnak a hatását a halászatra. A műholdfelvételek akár a felszíni légszennyezés-méréseket is kiegészíthetik az allergén pollenek terén.