Így nézhetett ki Ausztrália legkorábbi emberi lakónak élettere

Az Ausztrália északi részén elhelyezkedő régió ma egy folyó kiterjedt torkolatvidéke és ártere, ám a jégkor végén és előtte egészen másképp festett. Hatalmas változásokat élt át a terület: több tízezer éve még 350 kilométerre feküdt a tengerparttól, a holocénban már csupán 40 kilométer választja el tőle, és az egykori félsivatag helyét mocsaras vidék vette át. E változások az itt élő első ausztrálok számára is életbe vágóak lehettek. E területen található a kontinens legősibb régészeti lelőhelye, ahol minimum 50 ezer, de akár 65 ezer éves emberi jelenlét nyomait lehet megtalálni, e felfedezések néhány éve alaposan megbolygatták a szakembereket és a közvéleményt is.

Az egykori emberek számára életteret nyújtó terület felmérését a Flinders Egyetem kutatói végezték el, a legmodernebb eszközökkel, geofizikai módszerekkel, így nem invazív módon lehetett rekonstruálni az egykori tájat. A kutatást a PLOS One folyóiratban ismertették.

A Red Lilly-lagúna nevű helyszínen végzett felmérések elárulták, hogy nem is oly rég az óceán egészen idáig ért, és mintegy 8000 éve még kiterjedt mangrovemocsár uralta a régiót. E változások a terület sziklarajzain is követhetőek.

A kutatók az ERT, vagyis elektromos ellenállás tomográfia módszerével pillantottak be a talaj mélyére, és vizsgálták meg az ott egymásra rétegződött egykori üledékeket. A vizsgálathoz hosszabb vezetékkel összekötött elektródákat dugnak a talajba, majd áramot vezetnek be, és mérik az elektródák közti ellenállást. Az elektródák száma, elhelyezésének távolsága és mélysége befolyásolja, hogy milyen mélyen is lehet így a talajba látni.

Az üledékrétegek változásai a tengerszint korabeli változásait tükrözték, és kiderült, hogy a területen mangrovemocsár is kialakult, lehetőséget biztosítva számos élőlény, köztük tengeri állatok jelenlétére.

Az átalakuló környezet inspirálta az itt élő őslakosok művészetének tárgyát, és az ábrázolt állatokat. Az átalakulással halak, krokodilok, nagy termetű kenguruk és madarak jelentek meg a műalkotásokon, jól tükrözve azt a változást, amit az emberek átéltek a jégkorban.

„Ezen eredmények alapján minden Arnhem Land nyugati területén volt jégkori lelőhely közel volt az óceánhoz, s így mangrovemocsarak is voltak a táj átalakulásának valamely időszakában.” – magyarázta Dr. Jarrad Knowlessar, a kutatás vezetője. Hozzátette, ezzel a lelőhelyek ezen ősföldrajzi elhelyezkedését is figyelembe kell venni, amikor a leleteket, vagyis a változó kőeszközöket, élelemforrásokat, s az e korból származó maradványok izotóp-összetételét vizsgálják.

Az ERT vizsgálatok gyorsan és olcsón elvégezhetőek, így alkalmas lehet e módszer arra, hogy Ausztrália jelentős részét feltérképezzék a segítségével, s ezzel a kontinens földrajzi múltjáról számos információt lehet kinyerni. Segítségével például az is kimutatható, hogy hol van esély betemetett régészeti lelőhelyre bukkanni ezen a rendkívüli történelmi jelentőségű területen, sőt, a kutatók úgy vélik, hogy a régészek számára valódi aranybányát jelentő egykori szeméthalmokat is ki tudja mutatni a módszer.