A Nap aktivitása segíthette a földi élet születését

Egy új kutatás szerint az élet építőköveit a napkitörések is létrehozhatták bolygónkon.

A földi élet kialakulására az „ősleves” elméletének valamilyen változata a legnépszerűbb mind a mai napig, ám az eredeti, 1950-es években kísérletekkel igazolt villámlás-aminosav elmélet kapcsán azóta újabb és újabb információk derültek ki bolygónk múltjáról. Ezek némelyike olyan ellentmondás volt, ami miatt sokat kellett alakítani, finomítani az eredeti elképzelésen, a legfontosabb szerint a földi őslégkörben jóval kevesebb ammónia és metán lehetett, mint amit a kísérletekhez alkalmaztak. Ezek helyett az őslégkörben szén-dioxid és molekuláris nitrogén volt, amelyek szétbontásához igen sok energia kell, a villámlásoké nem lehetett elegendő. A NASA kutatója, Vladimir Airapetian új elképzeléssel állt elő, a Life folyóiratban közzé tett kutatási eredményeivel: a fiatal Nap erőteljes kitörései adhattak segítséget a bolygónknak.
Bolygónk első 100 millió évében a Nap még mintegy 30 százalékkal halványabb volt, azonban rendszeresek voltak a hatalmas napkitörések: a jelenleg 100 évente egyszer előforduló események akkoriban 3-10 naponta bekövetkezhettek. A Kepler nevű űrszonda adataiból ismert, hogy a Naphoz hasonló csillagok életük hajnalán ilyen „heves vérmérsékletűek” lehettek, ebből merítette az ötletét a kutató. Mi van, ha Napunk e nagy energiás részecskék tömegét felénk küldő kitörései a légkörrel kölcsönhatásba lépve alkották meg a kívánt vegyületeket? Erről még 2016-ban közzé is tett egy tanulmányt, amelynek megjelenése után azonnal megkereste egy japán kutatócsoport, akik az élethez vezető kémiai folyamatokkal foglalkoztak s azt próbálták feltárni, a kozmikus sugárzás miként hathatott az élethez szükséges kiinduló anyagokra. A japán kutatók egy részecskegyorsító segítségével (ez kellett a nagy energiájú részecskék előteremtéséhez) ellenőrizni is tudták, hogy vajon Airapetian elképzelése mivel járhatott.
Olyan keveréket hoztak létre, amilyennek jelen tudásunk szerint a Föld őslégkörét tartjuk: molekuláris nitrogén, szén-dioxid, víz és változó arányú metán alkotta ezt. Egyaránt próbálkoztak az 1953-as kísérlethez hasonlóan szikrákkal, illetve a Napból érkező részecskéknek megfelelőkkel. Elegendő volt, hogy a metán aránya meghaladja a fél százalékot, és máris beindult a napenergia alapú aminosavgyár, míg a szikrákkal eleve 15 százalékos légköri metántartalom kellett ehhez. Emellett az aminosavak előanyag-molekuláit is sokkal nagyobb arányban hozták létre a nagyenergiás részecskék, mint a szikrák.
Ha minden egyéb körülmény azonos, akkor a Napból érkező részecskék sokkal hatékonyabban járulnak hozzá az aminosavak létrejöttéhez, mint a villámok (szikrák). Azonban a kutatók szerint egy 30 százalékkal gyengébb Nap és az ezzel járó hűvösebb légkör esetében sokkal de sokkal kevesebb villám alakulhatott ki, mint manapság. Azonban az új elmélet szerint villámok nélkül is könnyedén és ráadásul korábban is létrejöhettek a kívánt molekulák.