Morális evolúció, avagy egy este Jane Goodall-lal

Telt ház fogadta Dr. Jane Goodall etológus magyarországi látogatásának utolsó helyszínén, az ELTE Lágymányosi Campus Gömb Aulában, ahol a kutató, ENSZ békenagykövet a személyes kérdésekre is szívesen válaszolt.

Dr. Goodall háromnapos magyarországi látogatásának második állomásaként a veszprémi Pannon Egyetem által szervezett HOPE konferencia és rendezvénysorozaton vett részt, ahol az egyetem díszdoktorává avatták. A konferencia megvalósítását a Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa program támogatta, melynek alapértékei között a környezeti fenntarthatóság is szerepel.
Gelencsér András, a Pannon Egyetem rektorának előadása után Jane beszédet tartott, majd a Jane Goodall’s Roots&Shoots (Rügyek és Gyökerek) gyerekcsapata is bemutatkozott, nagy izgalommal várták, hogy megmutathassák neki projektjeiket, alkotásaikat.
Magyarországon 2006-ban, Jane Goodall részvételével jött létre a Rügyek és Gyökerek Egyesület, mely akkor elsődleges céljaként a hazai környezeti nevelés megerősítését tűzte ki. A program – amelynek feladata részben az is, hogy a jövő környezettudatos vezetőit képezze – nemcsak arra ösztönzi a fiatalokat, hogy megismerjék a Földünket fenyegető világméretű és helyi veszélyeket, hanem segíti őket, hogy felépítsék, megszervezzék és véghez vigyék a saját projektjüket is, amely ezeknek a problémáknak a megoldására irányul. Az évek során a magyarországi szervezet is túlnőtte kezdeti célkitűzéseit, többek között útjára indították a Névleges Csimpánz Örökbefogadást, a Passzold vissza, Tesó! kampányt – amely kezdeményezésekben a Pannon Egyetem is részt vesz.
2023. május 8-án délután dr. Goodall a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület együttműködésével rétisas fiókák gyűrűzésében is részt vett. A fokozottan védett madár a legnagyobb európai sas. Kontinensünk állománya élőhelyeinek elvesztése és a mérgezések miatt a ’70-es években kritikus pontot ért el, ám hazai populációja a szakemberek megfeszített természetvédelmi munkájának köszönhetően ma már folyamatosan nő.

Dr. Jane Goodall magyarországi látogatásának utolsó napján, május 9-én, kedden délelőtt a róla elnevezett Jane Goodall Tanösvényen járt, ahol még 2016. májusában a Magyar Madártani Egyesület Kétéltű-, és Hüllővédelmi Szakosztályának munkatársai felkérték, hogy engedjen vissza két, korábban befogott és rádió-nyomkövetővel ellátott kaszpi haragossiklót. A kutatónő tiszteletére az egyiket Jane-nek, a másikat Vali-nak nevezték el.
Az Egy este dr Jane Goodall-lal elnevezésű előadás 18:30-kor kezdődött el, ahol a kutatónő beszélgetőpartnere Orvos-Tóth Noémi, klinikai szakpszichológus, Máté Bence, természetfotós, és Takács-Sánta András, az Eötvös Loránd Tudományegyetem egyetemi docense, humánökológia szakigazgató voltak. A viszonylag magas jegyárak ellenére zsúfolásig megtelt az ELTE Gömb Aulája, ahol hangos ováció fogadta Jane-t, amint a színpadra lépett.
Orvos-Tóth Noémi elsőként az édesanyjáról, Vannéról kérdezte, Máté Bencének köszönhetően pedig azt tudhatta meg a közönség, hogy Jane kézzel írt köszönőleveleket hagy akár a pincérnek, vagy épp a takarítószemélyzetnek, ezzel azt hangsúlyozva, hogy mindannyian számítunk, mindannyiunk munkája említést érdemel, és hogy a legapróbb figyelmesség is meghatározhatja a napunkat.
Az est talán legérdekesebb kérdését Takács-Sánta András tette fel, ennek kapcsán dr. Goodall a transzcendenshez és az elmúláshoz való viszonyáról beszélt kendőzetlen őszinteséggel: „Ma az egyik legnagyobb probléma az, hogy beköltöztünk ebbe a nagyon materialista társadalomba, ahol minden a pénzről és a hatalomról szól. Eltávolodtunk a természettől, holott tudjuk, hogy a zöldben való tartózkodás jót tesz a szellemi- és fizikai egészségünknek. Elfelejtettünk törődni egymással, a környezetünkkel, és a benne élő állatokkal, növényekkel. Holott ha megnézzük a vallási tanításokat, mind azt hirdetik, csak azt tedd másokkal, amit te is szeretnél, hogy veled tegyenek.
Nem tartom magam klasszikus értelemben véve hívőnek, de amikor kint sétálok a természetben, igenis kapcsolatot érzek valami nagyobb spirituális erővel, ami feltölt, átölel, és ez segít átvészelni a nehezebb időket.
Néha, amikor nagyon fáradt vagyok, hogy előadást tartsak, túl kimerült ahhoz, hogy gondolkodjam, ehhez a felsőbb erőhöz fohászkodom: kérlek, segíts! Aztán egyszer csak látom magamat kívülről, ahogy egy teljesen más, fáradhatatlan, lelkes Jane felmegy a pódiumra, és átszellemülten beszél a közönségnek.
A biológiai evolúció lezajlott, most az emberek morális evolúcióján van a sor, amikor eldönthetjük, hogy egyes cselekedetek jók, építők vagy épp károsak. Hiszem, hogy sokak életében már eljött a transzcendenshez való kapcsolódás ideje, és egyértelműen haladunk a spirituális evolúció felé.
Ha csak magamat nézem, nem tagadom, rendkívül kimerítő ez az állandó utazás, és szinte semmit sem látok azokból a csodálatos országokból, ahová megyek, de van egy üzenetem, a jövő reményének üzenete, ami rólunk, emberekről, a természetről és a Föld állataihoz fűződő kapcsoltunkról szól. Ez az, amit el akarok juttatni mindenkihez, és ez a mondanivaló az, ami nem tőlem ered. A dzsungel és a benne oly elevenen megtapasztalt szellemi hatalom megadták nekem az erőt és békességet, azt a küldetéstudatot, ami fáradhatatlanná tesz.
A minap valaki megkérdezte tőlem a közönségből, hogy mi lesz a következő nagy kalandom? Ha őszinte akarok lenni, 10 vagy 20 évvel ezelőtt azt feleltem volna erre, hogy olyan helyre szeretnék eljutni, mint Pápua Új Guinea. Megmásznám a hegyeket, megvizsgálnám az endemikus fajokat. De 89 évesen ma már azt mondom, a következő nagy kalandom a halál lesz.
Persze, ahogy ezt kimondtam, döbbent csend állt be a teremben, néhányan elérzékenyülten biccentettek. De hallgassanak meg! Két dolog lehetséges ha meghalunk: vagy nincs semmi, vagy igenis vár ránk valami. Én abban hiszek, hogy van valami az élet után, köszönhető ez azoknak a csodálatos embereknek, akikkel életem folyamán találkoztam, és azoknak a köteteknek, amelyeket az évtizedek alatt elolvastam. El tudják képzelni, mekkora kaland lehet rájönni, hogy mi vár minket a halál után?! Én készülök rá.
De még itt vagyok, és a reményt hirdetem, azt hogy közösen, Önökkel összefogva minden sikerülhet, és megmenthetjük ezt a csodaszép bolygót.
Közösen meg tudjuk tenni, meg fogjuk tenni, meg kell, hogy tegyük!”