Több só, erősebb áramlatok

A fiatalabb dryas időszak kialakulásának okát egyelőre nem tudjuk, számos elmélet egy becsapódáshoz köti ezt a lehűlést. Míg az élővilág reakcióit e változásra már nagyjából értjük, a Földközi-tenger vizére, annak körforgására kifejtett hatásáról nem sokat tudtunk eddig. A kérdés azért lényeges, mert a Földközi-tenger és az Atlanti-óceán vízkörforgása kapcsolatban van, és azt mindenki jól tudja, hogy ez még a klímára is jelentősen visszahat.

A Barcelonai Egyetem számolt be arról, a Communications Earth & Environment folyóiratban közzé tett kutatási eredményről, melyben a fiatalabb dryas idejének vízi változásaira derült fény.

A Földközi-tenger két fő medencére osztható: a keleti és a nyugati medencére, a vízben lévő neodímium-izotópok (ez az elem a szárazföldek kőzeteiből az erózió hatására kerül a tengerbe) segítségével pedig felmérhető, hogy miféle mélységi vízáramlás állt fenn a két medence, illetve a Földközi-tenger és az Atlanti-óceán közt.

A felmérésben az elmúlt 14 ezer év adatai alapján rekonstruálták a tenger viselkedését, és olyan elméletet igazoltak, amely a jégkor utáni Atlanti-óceán északi részének vízkörforgását is érinti. Kiderült, hogy a Földközi-tengerből az Atlanti-óceánba jutó víz a szokásosnál is magasabb sótartalmú volt a fiatalabb dryas idején, ez pedig hozzájárult ahhoz, hogy az óceáni áramlatok a jégkor utáni időszakban újrainduljanak, és stabilizálódhasson a klímánk.

A Földközi-tenger sótartalma 38 ezrelék, míg a világtengerek átlaga 35 ezrelék. Nem tűnik soknak ez a különbség, ám a víz sűrűségét, s ezáltal a víztömegek lesüllyedését ez már nagyon is befolyásolja. A víz sűrűség-különbségei az óceáni áramlatok mozgatói, így a klímánk szempontjából lényegi kérdés, hogy mennyire is sós a tengervíz.

A Földközi-tenger keleti medencéjének vízszintje különösen érzékeny a csapadékviszonyokra, arra, hogy a régióban a folyók mennyi édesvizet szállítanak e tengerrészbe. A mérések azt mutatták ki, hogy a sósabb keleti medencéből a mainál mintegy kétszer több víz áramlott át a nyugati medencébe, így a keleti medence maga is sokkal jelentősebben járult hozzá az Atlanti-óceánba jutó víztömeghez. A kutatók úgy vélik, a Földközi-tenger nagyban segítette azt, hogy az Atlanti-óceán északi részében a víz körforgása a lelassult jégkori állapotból a mai működésébe átállhasson.