Egészen különleges volt az április végi sarki fényünk

A sarki fény hazánkban igen ritka tünemény, ámbár mostanság kissé gyakoribbá vált, részben a fokozódó naptevékenység miatt, részben pedig amiatt, hogy a mágneses északi sark közelebb került hazánkhoz. Az április 23-i éjszakán kétszer is látható volt az esemény: az első este 21 órától volt megfigyelhető mintegy másfél órán át, majd kissé később, 24-én éjjel egy óra felé újra felvillant az északi horizont felett a fénylés. (Ez utóbbiról készült felvétellel a Hónap asztrofotójaként már találkozhattak kedves olvasóink.) A kora esti és az éjjeli jelenség közt azonban jelentős különbség volt, nemcsak a látványukban, hanem a kialakulásukban is, amint arról a Spaceweather űridőjárással foglalkozó portál beszámolt.

Aki volt olyan szerencsés, és élőben láthatta az esti jelenséget, arról számolt be, hogy a lilás árnyalatú (ez szabad szemmel csak rendkívül halványan látszik, mivel szemünk éjszaka nem kimondottan jól látja e színeket, a zöldet észleljük a legerősebben) fényoszlopok alatt megjelent zöld, világító gyöngyökre hasonlító látvány különösen villódzott.

E villódzó zöld foltok látványa (a lentebbi videó Dániában készült, és ugyanazt látjuk rajta, mint a hazai fotókon) szinte egész Európában észlelhető volt, majd a foltok eltűnése után az oszlopszerű alakzatok hátterében látszott különösen pulzáló fények felvillanása, ez utóbbit az időközben éjszakába fordult Észak-Amerikában is észlelték már. A gyakorlott sarkifény-észlelők számára világos volt, hogy ez valami egészen furcsa, egészen különleges esemény volt. De vajon minek köszönhető?

Magát a sarki fényt a Napból érkező nagyenergiás részecskeáram idézi elő, a légkörünk különféle összetevőivel ütközik, azokat gerjesztve fénykibocsátásra készteti. A sarki fények színe attól függ, miféle gáz atomjai, molekulái kerülnek a mágneses erővonalaink mentén a légkörbe bejutni képes részecskék útjába. Ez a magasság kb. 90-100 kilométeres magasságtól akár 400 kilométerig is terjedhet. Az április 23-án kora esti esemény azonban gyökeresen más volt, amint azt Toshi Nishimura, a Bostoni Egyetem kutatója elmondta.

A bolygónkat körbeölelő Van Allen-övek voltak a jelenség főszereplői, az 1958-ban felfedezett övezet csapdába ejti és igencsak felgyorsítja e Napból érkező részecskéket. Két ilyen övünk van, a felszínhez közelebbi, belső öv jórészt a protonokat ejti foglyul, 1000-12000 kilométer közti magassági szinten, a külső 13000 kilométeren kezdődik és az elektronok a kedvenc zsákmányai.

A belső övezet, és az itt keringő protontömeg játszott szerepet az érdekes eseményben, és az itt kialakuló gyűrűáram, ami szó szerint gyűrűként fogja körbe bolygónkat. Amikor különösen erős geomágneses háborgás alakul ki egy napkitöréshez köthetően – ahogy ez lejátszódott a most tárgyalt esetben is – az itt hatalmas sebességgel keringő nagyenergiás protonok egy része kilökődik bolygónk irányába, e protonok másodlagos elektronzáport hoznak létre, és ez utóbbi okozza a nem a sarki mágneses vonalakhoz kötődő sarki fényt.

A proton eredethez kötődő sarki fény tehát nem a sarkvidéken bukkan fel, hanem onnan távolabb, így a közép-európai megjelenése ebből a szempontból normálisnak mondható.

A jelenségről azt is érdemes tudni, hogy kimondottan a kora esti égbolt jelensége, mivel a magnetoszféránk hatására a gyűrűáramból kilépő nagyenergiás protonok a napnyugta irányába lökődnek, vagyis ha erős geomágneses háborgás várható, akkor érdemes már korán résen lenni.
Emellett jellemző a jelenségre az a pulzáló, villódzó fénylés, ami a mostani esetben is olyan különleges volt, ez a gyűrűáramban lévő plazma hullámzása hatására alakult ki.

A proton eredetű sarki fény járulékos része lehet a SAR nevű vörös fényív, ami szintén a sarkoktól távolabb kialakuló jelenség, és ebből létrejöhet a néhány éve felfedezett STEVE nevű jelenség. E két különc a gyűrűáramból szivárgó extrém hő- és mozgási energia hatására alakul ki, ahogy ez a 23-i éjjelen is megesett .

E videó Skóciában készült, itt a zöld gyöngyök már nem látszottak, ám az egész fénylés vibráló viselkedése kiválóan látszik. Ez valós idejű videó, vagyis nem felgyorsított, timelapse! Ugyanilyen villódzó fénylést örökítettek meg Észak-Amerikában is.

A helyzet ugyan egyedi és különleges volt, ám a naptevékenység erősödésével ennek is lehet ismétlése, vagyis érdemes a napkitöréseket követő geomágneses háborgások idején már kora este is figyelni az eget!