Hat napon át nem érték el az Ingenuity marsi helikoptert

Travis Brown, a NASA JPL szakembere, az Ingenuity irányító csapatának főmérnöke számolt be az esetről nemrégiben. A Ginny – ezt a becenevet használják a helikopterre – eredetileg 30 napos tesztműködését sokszorosan meghaladó munkája során még nem okozott különösebb ijedtséget irányítóinak, azonban 2023. május elején elkezdtek gyanús jelek halmozódni.

A helikopter napelemekkel működik, és mivel éjjel még a Marson se süt a nap, ezért rendre biztonsági üzemmódba kapcsol a Ginny, gyakorlatilag minden éjjelre meghal kicsit. Emiatt is nevezték el Lázár-áramkörnek azt, ami reggelente, ha elkezd gyűlni a napenergia, jó 2 óra elteltével feléleszti a helikoptert. Azonban, mivel a konkrét körülmények minden éjjel eltérőek, ezért a Ginny jelét a Perseverance marsjáró (a rover a helikopter bázisállomása) segítségével keresték minden délelőtt a vélt ébresztési idő környékén.

Mindeközben a helikopter a rovertől nagyobb távolságban járőrözött, s vizsgálta a terepet, segítségével derítik fel ugyanis (ha már ott van és üzemel), hogy merrefelé érdemes a rovernek továbbmennie. A 48. repülés során rengeteg igen hasznos felvételt készített a helikopter, a Jezero-kráterbe egykor beletorkolló folyó deltájában, amelynek vizsgálatán dolgozik a rover. A 49. repülésben kissé jobban eltávolodott a Ginny a rovertől, és egyúttal magassági fotórekordját is beállította, s az ekkor készült felvételek hazaküldése volt a kényszerszünet előtti utolsó alkalom, amikor kommunikáltak a helikopterrel.

Az 50. repülés tervének adatait sokszori próbálkozásra se tudták átküldeni a Ginnynek, s a bázisállomás nem kapott rádiójelet a helikoptertől. Az elmúlt hetekben a helikopter több alkalommal is „elveszett”, majd újra felvette a rádiókapcsolatot, ám az éjszakai leállás utáni ébredése egyre hektikusabbá vált, ezért nem is különösebben izgult először az irányító csapat, amikor nem válaszolt a tervezett időben a keresésre a helikopter. Mivel a rover energiafelhasználása és munkája korlátozza azt, hogy mennyit foglalkozhat a Ginny keresésével, ezért persze nem folyamatosan keresték a kapcsolatot vele, hanem csak azokban az órákban, amikor erre a helyzet lehetőséget adott.

A helikopter és a rover helyzete a problémás időszakban. Piros pontok jelzik azokat a helyeket, ahonnan a rover nem érte el a helikoptert, sárga azt, ahonnak végül sikerült. A helikoptert fehér rajz jelzi. Kék szaggatott vonal a rádiókapcsolatot akadályozó dombhát, pirossal körbekerítve a sziklatömbök, amelyek szintén rádióárnyékot jelentettek. Zöld pont a rover helyzete, miután már elrepült a korábbbi helyéről a Ginny.

Forrás: NASA

A rover ráadásul épp olyan helyen volt épp, ahol egy sziklacsoport erősen leárnyékolta a rádiójelét, az irányítók úgy vélték, csak kommunikációs gond van. Azonban pár napi munka után továbbgurult a rover, és még mindig nem sikerült felvenni a helikopterrel a kapcsolatot. A Ginny működési ideje alatt egyszer sem volt teljes rádiócsendben, így bár nem lehetett kizárni, a kapcsolati hibának egyre kisebb esélyt adtak.

Végül majdnem egy teljes hét elteltével sikerült egyetlen rádiós válaszjelet kapni a helikoptertől abban az időben, amikor az ébredésére számítottak. Később aztán kiderült, hogy a már említett sziklaalakzaton felül mi is okozta ezt a szokatlanul hosszúra nyúlt kommunikációs kimaradást: volt egy kis dombhát, ami további rádióárnyékot jelentett, mivel a rover alacsonyan elhelyezett antennájának ez is túl magas volt, csak akkor érte volna el így rádión a helikoptert, ha túl közel gurul hozzá.

A túlzott közelség (45 méter) azonban repüléstilalmi övezetet is jelent, vagyis ezzel megszűnt volna a lehetőség, hogy a rover előtt felderítőként dolgozzon. Ezért a szokásos biztonsági ellenőrzések nélkül megkapta az 50. repülés tervét, sikeresen teljesítette azt, s ezzel 300 méterre eltávolodhatott a rovertől, a rover pedig a következő útján átjuthatott az említett dombhát másik oldalára is.

Úgy tűnik, hogy a napelemes helikopter a küszöbön álló marsi nyár ellenére is, egy ideig még tovább fog az energiaellátásával szenvedni, mivel a napelemei már (a Marson jól ismert módon) beporosodtak. Ez azt is jelenti, hogy valószínűleg nem ez volt a legutolsó bújócskája a Ginnynek, az irányítók nagy bánatára.