Hol marad Los Angeles nagy földrengése?

Ha máshonnan nem, a katasztrófafilmekből biztosan sokan hallottak már a Kalifornia partjával nagyjából párhuzamosan futó, 1200 kilométer hosszúságú Szent András-törésvonalról. A törésvonal olyan találkozási és elmozdulási felület, amely a térségben számtalan rengésért felelős. E rengések erőssége, térbeli és időbeli eloszlása alapján már jól ismert, hogy egy ideje „esedékes” a következő nagy rengés Los Angeles térségében. Vajon mikor pattanhat ki? Kaliforniai kutatóknak sikerült feltárni egy olyan okot, ami e kérdésben fontos tényező. Az eredményeket a Nature folyóiratban publikálták.

A Salton-tó ma csupán halvány emléke annak a hatalmas, csúcsidején 60-szor nagyobb állóvíznek, amely az egész medencét kitöltötte, és időnként a Kaliforniai-öbölig ért.

Forrás: Wikimedia Commons

A törésvonal egyik szakaszán fekvő Salton-tó sekély, erősen sós vizű tó, amelyet a Colorado-folyó vize táplál, jelen formájában az 1900-as évek elejétől létezik, azonban 40-szer nagyobb elődje már több százezer éve itt állt. Mind az ős-tó, mind a mai, szerényebb méretű utóda a törésvonalon kapott helyet, mondhatni, a Kaliforniai-öböl meghosszabbításaként. A tó nem volt folyamatosan jelen, attól függően, miféle úton érkezett a Colorado-folyó vize, hol feltöltődött, hol kiszáradt.

A közelmúltban rengeteg adatot sikerült kideríteni mind a régió múltbéli rengéseiről, mind a kérdéses tó vizének meglétéről, méretéről. Kiderült, hogy az ős-tó hat alkalommal jött létre az elmúlt ezer évben, és a nagy rengések mindig ugyanakkor pattantak ki, amikor volt víz a tó medrében. Ahhoz, hogy ezt a látványos egybeesést megvizsgálják, számítógépes modellezéshez fordulhattak a kutatók, egyetemük nagy teljesítményű eszközparkjának köszönhetően.

Mi köze lehet a tó vizének a rengésekhez?

A tóban lévő víz kétféle módon is hat a törésvonalra: egyrészt a víz tömegének nyomása révén, másrészt a mélybe szivárgása által. Ráadásul e két módozat erősítheti is egymás hatását. Ez azt jelenti, hogy a víz jelenlétében könnyebben fog kipattanni rengés, akár azt is mondhatnánk, hogy a víz „megolajozza” a törésvonalat, így annak két, ellentétes irányba mozgó fele könnyebben el tud zökkenni. Ez az elmozdulás a földrengés oka.

Így sikerült bebizonyítani, hogy a nagy méretű tó jelenléte volt az, ami elősegítette a nagy rengéseket. Azonban a jelenben már nem valószínű, hogy valaha is olyan hatalmas víztömeg gyűlhet össze ebben, a törés felett elhelyezkedő medencében, ami elősegíthetne egy nagy rengést. Ez ugyan első hallásra akár jó hírnek is tűnhet, ám egyáltalán nem biztos, hogy az. A víz hiányában a törés két oldalának feszültsége csak halmozódik és halmozódik, ám ez nem fog örökké tartani, és akkor igazán nagy rengésre kerülhet sor.