Zsugorodásnak indulnak az északi erdőségek

Míg egy állat viszonylag könnyű helyzetben van, hisz a legtöbb esetben képes az egyedi helyváltoztatásra, azonban a növényzet ezt csak generációnként teheti meg. Ez azt jelenti, hogy egy erdő csak a fiatal fák révén tud „haladni”, meglehetősen komótos tempóban. Egy nemrégiben, a Nature Communications folyóiratban bemutatott nemzetközi kutatás eredménye szerint ez a tempó túl lassú, és az erdők déli vége gyorsabban pusztul a kedvezőtlen változások miatt, mint ahogy az északi vége haladni tud.
A kutatók 20 évnyi műholdas adatot elemeztek, azt mérték fel, miként változott az erdőborítás, különösen az észak-déli irány szerint. Egyértelműen látszott, hogy egyre északabbi területekre terjednek az erdők, sűrűbbé váltak a régió középső részén, és ritkábbá a déli felén. Sajnos nem lett annyival több fa északabbra, mint amennyivel kevesebb élt délebbre. Ezt az átalakulást csak tetézte az erdőtüzek s a fakivágás okozta veszteség, különösen a déli régiókban, ahol eleve rosszabb helyzetben voltak már az erdők a felmelegedés miatt.

A sarki erdőségek szerepe a szénmegkötésben igen fontos, mind az élő fában, mind a talajban hatalmas mennyiséget tárolnak. Bár a biológiai sokféleség nem éri el a trópusi esőerdőkét, minden egyéb szempontból ugyanolyan fontosak a földi élet számára. A kutatók úgy vélik, a további felmelegedéssel még jobban felgyorsul majd a sarkvidék közeli, boreális erdők zsugorodása, még gyakoribbá válnak a tüzek, és a melegebb időben a kártevő rovarok is gyorsabban elszaporodnak majd. Míg egy egészséges ökoszisztéma ezekkel a tényezőkkel elbánik, egy már meggyengült esetében súlyos veszteségeket jelenthet majd. Ez pedig az egész kontinenset körbeölelő erdőrégiót tekintve igencsak riasztó jövőkép.
Boreális erdők nemcsak Amerikában vannak, Észak-Európa és Szibéria némiképp hasonló, és egy cseppet sem könnyebb helyzetű erdőségei sem járhatnak jobban, bár a jelen felmérést Eurázsia területére nem terjesztették ki.