Az erdők és a víz kapcsolatát vizsgálják a Soproni Egyetem kutatói

Nemrég jelent meg az Erdő és víz – Erdészeti vízgazdálkodás című kiadvány, melynek összeállításában kulcsszerepet játszottak a Soproni Egyetem kutatói. A tudományos ismeretterjesztő kötetet az Országos Erdészeti Egyesület jelentette meg. A húsznál több szerző és közreműködő az erdei vizek összetett körforgásának, a vízmegtartás, vízpótlás tudományos alapelveinek és gyakorlati ismereteinek összetett kérdéseit foglalja össze – a szakemberek és az érdeklődő laikusok számára.

„Magyarországon az erdőgazdálkodás vízkérdés, a vízgazdálkodás kérdése” – fogalmazta meg a tételt több mint száz éve Roth Gyula, a magyar erdészet egyik legnagyobb alakja. Az Erdő és víz című, most megjelent kiadvány bevezetője erre rímelve hangsúlyozza, hogy „erdeink egészsége, léte, ökoszisztéma-szolgáltatásainak teljesülése függ az erdei vizekkel való gazdálkodástól”.

A kiadvány ötlete 2022 őszén született meg, egy rendkívül aszályos nyarat követően, amikor világossá vált, hogy „a víz kérdése egyre aktuálisabb – mondja dr. Gribovszki Zoltán, a Soproni Egyetem Erdőmérnöki Karának professzora, a kötet egyik szerkesztője –, és az erdőgazdálkodók számára is kulcsfontosságúak lesznek a vízkörforgalommal kapcsolatos korszerű ismeretek.”

A magyarországi síkvidéki erdők léte sok esetben a többletvízhatástól függ, azaz nemcsak a csapadékra támaszkodik. Az éves csapadékösszeg nem feltétlenül változik, de a hőmérséklet emelkedésével exponenciálisan nő a párolgási kényszer. A fellépő szárazodási folyamatok következtében hazánk egyre nagyobb területei kerülnek át az erdészeti erdős sztyepp klímaosztályba, ahol többletvízforrások nélkül az erdők léte igencsak kérdéses.

Ez a folyamat nehezen megállítható, ugyanakkor megfelelő szaktudással, előrelátással, vízgazdálkodási eszköztárral és a különböző területek közötti együttműködéssel kontrollálható.

„Az erdő rendkívül összetett ökoszisztéma, vízforgalom szempontjából is komplex – fogalmaz Gribovszki Zoltán. – Más ökoszisztémáknál általában több vizet igényel, ugyanakkor hatalmas tározótérrrel is bír. Vízmegtartási kapacitása a többi felszínborítási formánál lényegesen jobb. A hőmérsékleti szélsőségekhez hasonlóan kiegyensúlyozza a vízforgalmat, így például az erdei források vízhozama viszonylag kiegyenlített.”

„Igaz, hogy az erdő igényli a vizet, ugyanakkor jókora részét vissza is adja a környezetének – ecseteli az erdei vízkörforgalom jelentőségét Gribovszki Zoltán. – Temperált környezetet jelent, mérsékli a hőmérsékletben és a lefolyásban jelentkező szélsőségeket, különösen a városokhoz viszonyítva. De ahhoz, hogy az erdő ezt a szerepét el tudja látni, többletvízre van szüksége. Megfelelő vízgazdálkodással, magasabb térszíneken vízvisszatartással, síkvidéken a vízvisszatartás és vízpótlás kombinációjával érhető el eredmény.”

Mindezek miatt egyre fontosabbá válik az erdei vízkezeléssel kapcsolatos, nagyon összetett tudományos és gazdálkodói ismeretek rendszerezése és átadása. „A víz témája nagyon sok területet összefog” – hangsúlyozza Gribovszki Zoltán. E koncepció mentén az anyag összeállítása, a sokrétű megközelítés elsősorban a szerkesztőtárs, Kucsara Mihály (a Soproni Egyetem Erdőmérnöki Karának nyugalmazott oktatója) szaktudását és lelkiismeretességét dicséri, ugyanakkor a füzet összeállításában, az egyes szakterületek anyagának kidolgozásában húsz szerző működött közre, a legkülönbözőbb magyarországi intézményektől és cégektől. A kiadvány egyaránt tartalmaz természettudományos, komplex ökológiai, illetve kimondottan műszaki szemléletű fejezeteket, különösen ügyelve a jó gyakorlatok bemutatására, a tudományos ismeretterjesztést szem előtt tartva, nemcsak az erdőgazdálkodók, hanem az érdeklődő laikusok számára is.