Űrodüsszeia 2023: gránittömböt találtak a Holdon

A gránit különleges kőzet – bár bolygónkon igen gyakori, a Naprendszer más égitestjein viszont nem nagyon ismerjük. A gránit létrejöttéhez a magmás kőzetek többlépcsős olvadása és elkülönülése szükséges, ezt bolygónkon a lemeztektonikai folyamatok serkentik. Egy most zajló konferencián számolnak be a Bolygótudományi Intézet (Planetary Science Institute) kutatói a Nature hasábjain is publikált felfedezésről, amely szerint a Holdon egy kb. 50 km átmérőjű gránitos kőzettömbre bukkantak. Korábban csak egészen aprócska gránitos szemcsék kerültek elő a holdi kőzetmintákból.

A kőzettömb története a holdi vulkanizmussal kezdődik. Égi kísérőnkön a vulkáni folyamatokban a felszínre került, ismert kőzetek bazaltosak, lávafolyásokból származó bazalt borítja a Hold felszínének kb. 16 százalékát. Nem igazán sikerült azonban eddig olyan kőzetekre bukkanni, amelyek kevésbé hígan folyós, magasabb szilíciumtartalmú volna.

Van a Hold túlsó oldalán egy Compton–Belkovich Tórium Anomália nevű terület, amelyre 1998-ban bukkantak rá egy Hold körüli űrszonda mérései alapján. A terület tóriumban gazdag a spektroszkópos mérések alapján, innen kapta a nevét. A területet hatalmas vulkáni kalderának vélik, amelyben számos kráterszerű, kisebb mélyedés is található.

Mikrohullámú hullámhossztartományban zajló mérésekkel a felszín alatti hőmérsékleteket is megismerhettük a Holdon, ezt nemrégiben két keringő szondáról (a kínai Csang’o 1 és 2) is mérni lehetett. Szerencsére Kína nyilvánossá tette a szondák mérési eredményeit, így az kutathatóvá vált.

E mérések rávilágítottak, hogy a Compton-Belkovich Anomália területe szinte kiabál mikrohullámban nézve. Ez azt jelzi, hogy magas hőmérsékletű az az anyag, ami itt a felszín alatt található. A mérések szerint kb. 10 Celsius-fokkal melegebb e terület a környező régiónál. A kutatók ezt egyedül valamiféle belső hőforrás meglétével tudják magyarázni.

Mivel a Hold kis mérete miatt réges-régen kihűlt, ezért, hiába vulkáni eredetű a Compton-Belkovich Anomália, szó sem lehet a mélyben lévő olvadékról. Egyetlen folyamat van, ami képes hőt termelni: a radioaktív elemek bomlása.

Itt lép be a képbe a gránit: ez a kőzet ugyanis magába zsúfolja a radioaktív elemeket, mint az említett tórium, vagy épp az urán. Gyakorlatilag ez tekinthető az egyetlen olyan kőzettípusnak, amelyben a méréseknek megfeleltethető mennyiségű radioaktív elem lehet. A kutatók arra jutottak, hogy a Compton-Belkovich területe egy egykori gránitos vulkáni magmatározóból eredő kőzetek maradványa lehet. Úgy vélik, ez egy úgynevezett batolit, vagyis olyan magmatömb, amely benyomult a kéregbe, és ott szilárdult meg – ehhez nem volt szükség vulkánkitörésre. Bolygónkon jól ismertek a batolitok, ilyen például a Yosemite Nemzeti Parkban található ikonikus Half Dome és az El Capitan kőzettömbje is.

A holdi gránittömb a felszínen kb. 20 kilométeres átmérőjű, ám a mélyben ennél nagyobb, 50 kilométeres körüli méretű. Mivel a holdi körülmények gyökeresen eltértek és eltérnek attól, amire saját bolygónk geológiája képes, a kutatók szerint rendkívül fontos volna mielőbb megismerni közelebbről is ezt a hatalmas kőzettestet.