A soksejtű élőlények megjelenési körülményei

Mintegy 800-685 millió évvel ezelőtt zajlott a földi élővilág azon átalakulása, melynek során a korábban uralkodó egysejtű élőlények közé egyre inkább befurakodtak a soksejtűek. Az avaloni robbanás nevű esemény, hasonlóan a 33 millió évvel későbbi kambriumi robbanáshoz az állatok sokféleségének hirtelen növekedését jelentette. Az esemény az új-fundlandi Avalon-félszigetről kapta a nevét, ahol e kor jellemző kövületei ismertté váltak. Ezen időszak során az algák, amőbák, baktériumok helyén hirtelen megjelentek a szivacsok és számos más, bizarr külsejű állat.

Az eddigi elképzeléseink szerint e változásnak a fő mozgatórugója az lehetett, hogy magasabbá vált a légköri oxigén mennyisége (s ezzel a tengerekben oldott oxigéné is) bolygónkon. Egy újonnan közzé tett kutatási eredményben azonban egy amerikai-dán kutatócsoport más következtetésre jutott. A Geobiology folyóiratban publikált kutatást a Koppenhágai Egyetem ismertette.

A szakemberek Omán egy kőzetrétegéből vett mintákat elemeztek, és ezek alapján rekonstruálták a korabeli oxigénszintet. Arra jutottak, hogy egyáltalán nem volt magas, a mai értéknél 5-10-szer alacsonyabb volt – nagyjából annyi, mint jelenleg a Mt. Everest tetején. Nem találtak a légköri oxigén szintjének növekedésére utaló nyomokat abból az időszakból, amikor a soksejtes állatok elterjedtek. „Sőt, igazából kis mértékű csökkenés volt” – tette hozzá Christian J. Bjerrum, a kutatás résztvevője.

Azzal, hogy nagy bizonyossággal állítható a kutatók eredményei alapján, hogy nem az oxigén volt a fő mozgatórugója a soksejtes életnek, újra kell gondolni, minek köszönhetően indult virágzásnak az élet. „Rengeteg dolgot újra kell értelmeznünk, amit a gyerekkori tanulmányaink alapján igaznak hittünk. A tankönyvek is felülvizsgálatra szorulnak, és újra kell írni őket” – mondta Bjerrum.

Felmerül, hogy ha nem az oxigénszint növekedése indította el a biológiai robbanást, akkor vajon micsoda? A kutatók úgy vélik, könnyen lehet, hogy pont az alacsonyabb oxigénszint. Valószínűleg az alacsony oxigénszint valamiféle természetes védelmet nyújthatott. A szakemberek szerint a rák vagy az őssejtek kutatása során hasonló eredményeket kaptak, például az őssejtek számára kulcsfontosságú, hogy kevés oxigént kapjanak, mielőtt elválna, miféle sejtekké fejlődhet tovább az adott őssejt. Bjerrum hozzátette: „Túl sok oxigén mellett a sejtek fejlődésnek indulnak, a legrosszabb esetekben vad mutációk keletkeznek, majd elpusztulnak. Nem nehéz elképzelni, hogy ez a mechanizmus már a korabeli élőlényekben is működhetett.”