Kőtömbök szakadtak ki a Dimorphosból

A Hubble-űrteleszkóp megfigyelte a DART kisbolygó-eltérítési tesztet, és a felvételeinek feldolgozása során beazonosították az égitestből kiszakadt kőtömböket.

A NASA kisbolygó-eltérítést tesztelő küldetése, a DART 2022. szeptember 26-án sikerrel zárult, azonban a siker kapcsán végzett mérések kiértékelése még most is tart. A teszt során egy kis űrszonda szándékosan becsapódott a Didymos nevű kisbolygó Dimorphos nevű holdjába, s a kisbolygó körüli pályáját megváltoztatta.
Sok más eszköz mellett a Hubble-űrteleszkóp is követte a tesztet, s egy új elemzés látott most napvilágot a The Astrophysical Journal Letters folyóiratban. A szerzők beszámoltak arról, hogy mi is történt a cél égitesttel. A kutatást az Űrteleszkóp Tudományos Intézet (STScI) ismertette.
A kisbolygók eltérítése nem olyan egyszerű feladat, mint azt a sci-fi filmekben láthatjuk, ezt eddig is sejtettük, ám a DART teszt során meg is erősítették a tapasztaltak. Az egyik legfontosabb kérdés, hogy miként épül fel egy adott kisbolygó: egy nagy szikladarab vagy rengeteg kisebb szikla gravitációsan egyben tartott laza csomója? Ez utóbbi kisbolygókat a szaknyelv törmelékhalom kisbolygónak hívja. A Hubble felvételein több tucatnyi olyan szikladarabot találtak a kutatók, amely igen nagy valószínűséggel a Dimorphos felszínéből szakadt ki, a teszt során. A felvételen úgy néznek ki, mintha egy kis méhraj venné körül a kisbolygót.
Összesen 37 sziklát számláltak meg a Hubble felvételein, a méretük 1 méterestől 6,7 méteresig terjed. A több időpontban készült felvételek összehasonlításával az egyes szikladarabok helyváltoztatását is megvizsgálták, ezek lassan távolodtak a kisbolygótól, nagyjából óránként 1 kilométeres sebességgel. A sziklák össztömege a kisbolygó tömegének 0,1 százaléka, a felszínén volt sziklák 2 százaléka csupán, a szakemberek szerint a Naprendszer leghalványabb fényű objektumai ezek. E sziklák azokból kerülhettek ki, amelyeket a becsapódó szonda utolsó felvételén a felszínen láthattunk.
A Dimorphos maga a „fő” kisbolygó, a Didymos anyagából jöhetett létre. A kisbolygó talán túl gyors tengelyforgású volt, vagy egy másik égitesttel ütközhetett, s így távozott róla az a sok törmelék, amelyet aztán a gravitáció a Dimorphos nevet kapott kis holddá kovácsolt. Ennek köszönhetően a Dimorphost nagyjából úgy kell elképzelnünk, mint egy fürt szőlőt, ahol a szemek ugyan egységes egészet alkotnak, de nem sok minden tartja őket együtt.
A megfigyelt sziklák elszakadását kétféle módon képzelik el a szakemberek. Egyrészt lehet, hogy annak a kidobódott anyagtömegnek a részét képezték, amely közvetlenül a becsapódás helyéről szakadt ki. Másrészt az is elképzelhető, hogy a becsapódás keltette szeizmikus lökéshullám hatására dobódtak le a kisbolygó felszínéről.
2024-ben indul az európai Hera küldetés, a szonda kimondottan a DART tesztjének következményeit fogja a helyszínen, részleteiben vizsgálni. A Hera adja majd azokat az adatokat, amelyek segítségével a nagyszabású kisbolygó-eltérítési tesztből olyan tanulságokat tudunk leszűrni, amelyek majd egy esetleges jövőbeli éles eltérítés során létfontosságúak lesznek. A Hera 2024 októberében indulhat, és két évvel később éri el a Didymos-Dimorphos kettős kisbolygót.