Első tesztképek az európai űrteleszkóptól
Euclid névre hallgat az Európai Űrhivatal 2023. július 1-jén felbocsátott űrtávcsöve, melynek feladata a sötét anyag kutatása.
A Euclid feladata az lesz, hogy a Világegyetemben előforduló sötét anyagot és a sötét energiát igyekezzen feltérképezni. (Az ógörög matematikusról, Eukleidészről elkeresztelt űrtávcső angol „Euclid” nevét kb. juklidnak kell ejteni – valószínűleg Európa többi része hasonlóan furcsának találná például egy Töhötöm nevű űrtávcső nevének kiejtését – emiatt „a” és nem „az” névelő használatos előtte.) A segítségével megszülethet a világ legnagyobb 3D égbolttérképe is.
Bár a valós munka megkezdéséhez még hónapok telnek el, az űrtávcső irányítói megnyugodhattak: az első tesztképek már elkészültek, és arról tanúskodnak, hogy az űrteleszkóp és műszerei remekül működnek.
A tesztképek infravörös és látható tartományban születtek, rendkívül részletgazdagon mutatják meg az égbolt egy-egy kis szeletét. A későbbi képek még ezeknél is jóval részletesebbek lesznek.
A vizuális képalkotó VIS eszköz kalibrációja során azt is kiderítették már, hogy egy bizonyos nézőpontban a Nap fénye kissé becsillan a távcső látómezejébe, így tudják azt is az irányítók, hogy ezt a bizonyos szöget el kell kerülni a képek készítésekor.
Az infravörös műszer, a NISP kettős feladatot lát majd el. Egyrészt az infravörös képalkotás, másrészt az egyes galaxisok távolságának pontos meghatározása is rá vár. A galaxisok vizuálisan megismert pontos alakja és az infravörösben megismert távolsága alapján készülhet el az a 3D térkép, amely megmutatja, hol is helyezkednek el a Világegyetemben a galaxisok. Egy különleges szűrési eljárással is dolgozhat a Euclid. A prizmából és speciális optikai rácsból álló grizma nevű eszközzel fel lehet bontani az elektromágneses hullám (a fény) összetevőit, és ebből meghatározható, milyen anyagokból áll egy-egy égi galaxis. Ez az adat is hozzájárul a távolságának megállapításához.
Fontos hangsúlyozni, hogy ezek még csak tesztképek, amelyek képfeldolgozáson sem estek túl, ezért számos olyan dolog is rajtuk maradt, amit majd a tudományos feladatokhoz készülő képeken nem fogunk látni. Ilyenek például a kozmikus sugarak hagyta csíkok a vizuális képen (ezeket főként a nyitókép bal felén lehet látni).