Csillogó halmaz a Hubble látóterében

Az NGC 6652 jelű gömbhalmaz mintegy 30 ezer fényévre van tőlünk.

A gömbhalmazok a galaxisokhoz kötött, több tízezer vagy akár sokmilliónyi csillag gravitáció által egyben tartott sűrű csoportjai, amelyek a közepük felé haladva egyre sűrűbbé válnak. A középső régiójukban ez a sűrűség akkora, hogy itt már képtelenség elkülöníteni a benne lévő egyes csillagokat.
A NASA által bemutatott felvételen a csillagokon a Hubble-űrteleszkópra jellemző úgynevezett diffrakciós tüskék kereszt alakú „csillanást” jelenítenek meg, ezek a valóságban nem léteznek, csak a felvétel készítésének technológiája révén kerülnek rá a képre. Minél fényesebb egy csillag a képen, annál feltűnőbbek e tüskék. Mivel a jelenlétük esztétikailag sokak számára tetszetős, számos fotós szándékosan készít ilyen tüskékkel ékes csillagfotókat, speciális szűrők segítségével. A Hubble felvételének e tüskék némi térbeli hatást is kölcsönöznek azzal, hogy a közelebb látható, fényesebb csillagokat kiemelik.
Az NGC 6652 gömbhalmaz a Nyilas csillagképben látható, tőlünk kb. 30 ezer, a Tejútrendszer középpontjától pedig kb. 6500 fényévre helyezkedik el. A gömbhalmazok igen stabilak az őket összetartó gravitációnak köszönhetően, így a galaxisok legidősebb objektumai közt vannak. Ezen ősi voltuk miatt különösen fontosak a csillagászok számára, mert így bepillantást engednek a galaxisokat felépítő eredeti anyagok összetételébe is.
Az elképzelések szerint a gömbhalmazok középpontjában egy-egy közepes méretű fekete lyuk található, ám pont a Hubble méréseiből azt is megállapították már (a hozzánk viszonylag közeli NGC 6397 esetében), hogy nem egy közepes méretű, hanem több kisebb fekete lyuk lehet benne.
A Hubble rengeteg gömbhalmazról készített már gyönyörű és izgalmas felvételeket, amelyeket a linken végiglapozhatunk.