Süllyedő Amerikai Szamoa

Amerikai Szamoa 2009-ben (Szamoával és Tongával együtt) egy rendkívül nagy földrengést élt át, amely cunamival is járt, közel 200 emberéletet vett el és több százmillió dolláros kárt okozott. Az azonnali problémák mellett azonban egy másik, hosszabb távon ható esemény is bekövetkezett a rengést követően.

Amerikai Szamoa süllyed. A süllyedés ismert, ám a 2009-es rengést követően fokozódott az üteme, és a tengerszint emelkedésével együttesen azt jelenti, hogy gyakoribbá válnak a partokon az áradások, a hullámverés okozta elárasztások. Védekezni ellene azonban csak úgy lehet, ha részleteiben ismert a süllyedés mértéke, és tudjuk, a sziget mely részei süllyednek leggyorsabban.

Nem könnyű azonban mérni. A helyszíni mérések igen költségesek és erre a kis szigetállamoknak gyakran nincs fedezetük, a műholdas méréseket pedig sokszor akadályozza a szigetek felett a nappali órákban rendszeresen képződő felhőzet, illetve a növénytakaró.

Amerikai Szamoa fő szigetét, Tutuilát példaként felhasználva 2022-ben a NASA kutatói bemutatták, miként lehet kombinált módon egészen pontos méréseket végezni azokon a szigeteken, amelyek földrengésveszélyes területeken állnak. A felszínen két mérőállomás volt: egy GPS és egy árapálymérő. Ezek – önmagukban pontatlan – mérési adatokat általában műholdas magasságmérési adatokkal szokás kombinálni, ám jelen esetben még így se voltak eléggé pontosak az eredmények.

A precizitás érdekében a kutatók az úgynevezett InSAR, vagyis a műholdradar-interferometria technológiája segítette a szakembereket. E módszerrel nemcsak a felhőkön és a növényzeten lehet „átlátni”, de akár tizedmilliméteres változás is érzékelhető, és ha eltérő időben készült mérési adatokat összehasonlítanak, azokból kiderül a felszín magasságának hosszabb távú alakulása. A hasonló szigetek esetében bonyolíthatja a méréseket az is, hogy ezek a kőzetlemezekkel együtt oldalirányban is elmozdulnak. Tutuila esetében a GPS-állomás mérései segítettek ezt az összetevőt is tisztázni.

A mérések alapján a szigeten 2015-2022 között évi 6-9 millimétert süllyedt – a 2009-es rengés előtt csupán 1-2 milliméter volt még ez az adat. A legnagyobb mértékű süllyedést rögtön a rengést követően és a partok közelében mérték.

Amerikai Szamoa és a környező szigetek is a csendes-óceáni kőzetlemez és az ausztrál lemez találkozásának áldozatai. A Tonga-árokban lévő alábukási zóna környezetében rengeteg nagy erejű földrengés pattan ki, ezek sokszor járnak pusztító cunamival is, azonban ugyanilyen gyakori, hogy az egyes szigetek függőleges irányban is elmozdulnak, emelkednek vagy süllyednek. A hasonló vulkáni szigetek hosszú, geológiai időskálán nézve biztosan elsüllyednek, e folyamat része a mért évi néhány milliméteres süllyedés Amerikai Szamoa esetében.

2024-ben egy új, amerikai-indiai közös munkában készülő műhold, a NISAR rendkívül precíz méréseket végez majd mind a földfelszín, mind a jéggel borított felszín magassági változásairól is, számos más, Föld-megfigyelő funkciója mellett.