Amikor Grönland még tényleg zöld volt

Grönland stratégiai fontosságú hely volt a hidegháború évtizedeiben, ennek köszönhetően létesült az USA által létrehozott és mindössze néhány évig fenntartott Camp Century nevű katonai kutatóbázis Grönland északnyugati részén. A bázison, ami félúton volt New York és Moszkva közt, hivatalosan tudományos kutatásokat végzett a hadsereg, ám nem hivatalosan azt vizsgálták, lehet-e a jég alá interkontinentális rakétákat telepíteni (miután kiderült, hogy a jég mozog, világossá vált, hogy nem). Ennek során jégfuratokat is kiemeltek, amelyek mindmáig szolgálnak tudományos érdekességekkel egyébként. Azonban jelenleg még több a bolygónkon a holdkőzet, mint a jégtakarók alatti kőzetekből vett minta, így igen keveset tudunk ezekről a területekről. A Camp Century 1389 méteres mélységbe fúrt le, amikor elérték a jég alját, ám tovább fúrtak még néhány méternyit, majd elszállt a berendezés egy csapágya, és abba kellett hagyni a munkát. Az ekkor kiemelt furat évtizedekig ismeretlen helyen volt (többször átszállították más hűtőkbe, végül rosszul felcímkézve, üvegekbe zárva hevert egy hűtőteremben), ám nemrégiben rábukkantak és valódi tudományos kincsre találtak – a legalsó méterekben.

Camp Century alagútépítés

Forrás: Wikimedia Commons

Két éve e régi jégfurat vizsgálatából már kiderült, hogy azok nagyjából mikoriak, mostanra azonban sikerült pontosan meghatározni a korukat – számolt be az EOS földtudományi hírportál.

A kőzetfurat alsó négy métere egy sokkal zöldebb Grönlandról tanúskodik. „A korabeli tundra ökoszisztémájának tökéletesen megőrzött fosszíliái ezek – benne vannak az ágak, levelek, mohák, sőt, még azok az apró grönlandi szúnyogok is, amelyek röpködve az ember hajába akadnak” – magyarázta Paul Biermann, a Vermonti Egyetem geológusa, a nemrég a Science folyóiratban közzé tett kutatás vezetője. „Ebben a négy méternyi grönlandi fagyott talajmintában, ami meleg és nedves klímáról tanúskodik, benne van bolygónk jégmentes jövője is” – tette hozzá „ha csak nem csökkentjük drámaiak a légköri szén-dioxid szintjét.”

A szakemberek úgy vélik, hogy a grönlandi jégtakaró mintegy 2,5 millió éve jött létre, s azóta szakadatlanul és stabilan megvolt. Persze a pereme megolvadhatott időnként, vagy épp a több hótól vastagabbá válhatott – de különösebb változásokat, nagy léptékű olvadást nem feltételeztek róla. Az új kutatási eredmények azonban másról mesélnek.

A laborvizsgálatokkal azt mérték meg, hogy mikor látott utoljára napfényt a talaj, amelyet a furatokban találtak. Az eredmények 416 ezer évet mutattak, vagyis ekkor biztosan nem volt jég felette. További mérésekkel azt is kiderítették, hogy a talajban lévő kőzetszemcsék ekkor mintegy 16 ezer éven keresztül maradtak jégmentesen. Ez, ahogy a növényi és állati élet is csak úgy volt lehetséges, hogy a felette lévő jég elolvadt. A számítások szerint ez az olvadás nagyjából 1,5 méternyi tengerszint-emelkedéssel járt, ha a teljes mai jégtakaró elolvad, az 7 méterrel emeli meg a tengerek szintjét globálisan.

A korabeli hőmérsékletek közel jártak a maihoz, ekkor épp egy interglaciális zajlott ugyanis. A szén-dioxid szintje alacsonyabb volt a mostaninál, ám ennek ellenére is olyan időjárási – éghajlati zavarok következtek be, a különféle áramlási rendszerek felborulása miatt, amelyekkel a jelen éghajlati modelljeink egyelőre nem sokat tudnak kezdeni. A grönlandi jégtakaró részleges olvadása is rendkívül súlyos következményekkel jár – ne feledjük, ma már teli vannak a tengerpartok emberekkel, városokkal. A furatok mintáinak vizsgálata nagyban erősíti azokat, a korábban már apránként gyülekező bizonyítékokat, hogy jó 400 ezer éve Grönland jóval kevésbé volt jeges, mint ma. Ráadásul ezt a természet úgy volt képes elérni, hogy még emberi szén-dioxid-kibocsátásra se volt hozzá szüksége, érdemes komolyan elgondolkodni azon, mire lesz képes a mi „segítségünkkel”…