Már tudományos eredményei is vannak az indiai holdszondának

A Holdon a nappal két földi héten át tart, ez korlátozta az indiai holdszonda működését is, azonban már most, nem sokkal e szakasz befejeztét követően is vannak már tudományos eredmények, amelyeket a Nature foglalt össze.

A Hold ionoszférája

A Vikram leszállóegység volt az első, amely hőmérsékleti- és sűrűség-méréseket végzett a holdi ionoszférában, a déli sarkvidéken. Az Indiai Űrhivatal (ISRO) beszámolója szerint ionok és elektronok viszonylag híg elegye lebeg a holdi felszín felett, mintegy 100 km magasságig. Köbméterenként 5-30 millió elektront mért a szonda, és, amint azt egy indiai kutató elmondta a Nature-nek, a sűrűség a holdi nappallal együtt változik. A földi ionoszféra sűrűsége ennél sokkal nagyobb, a mi esetünkben köbcentinként van 1 millió elektron. Mivel az ionoszféra befolyásolja a rádiókapcsolatot, ezért a mérések azt sugallják, ez a ritka holdi ionoszféra nem eredményez majd jelentős késéseket a rádiójelben.

A holdi talaj hőmérséklete

A szonda egy olyan hőmérőt is vitt magával, amellyel a talaj hőmérsékletét is mérni tudta, néhány centis mélységben. A mérések adatainak előzetes elemzése szerint a holdi nappal idején a talaj 8 centi mélységben 60 Celsius-fokkal alacsonyabb hőmérsékletű, mint a felszín. Ez annak köszönhető, hogy nem jó hővezető a holdtalaj. Hasonlót tapasztalhatunk a strandon is egy forró nyári napon: már pár centre beásva a homokba találhatunk egy kis hűvöset.

A felszín hőmérsékletét azonban jóval többnek találták az indiai helyszíni mérések, mint az LRO szonda Hold körüli pályáról végzett mérései. Ez azt is jelenti, hogy a felszínen nem lehet stabil a vízjég, ehhez túl meleg van. A vízjég az ilyen környezetben -160 Celsius-fokon már szublimál, a Csandraján 3 pedig -10 Celsius-foknál magasabbat mért. Nagyobb talajmélységekben persze más a helyzet, a kutatók arra számítanak, hogy a -80 Celsius fokos érték közelében állandósuló hőmérsékletet találnak.

Lehet, hogy egy holdrengés is volt

A leszállóegység egy szeizmográfot is vitt magával, amely számtalan rezgést érzékelt. Ezek közt az egyik, egy kb. 4 másodperc alatt lecsengő rezgés, amely a többitől elkülönült, holdrengés lehetett, amelyet egy kisebb meteorit becsapódása okozhatott.

A holdrengések azonban a becsapódások mellett tektonikai mozgásokhoz, a kőzettestek árapály miatti helyezkedéséhez köthetően is kipattanhatnak. Ahhoz, hogy képben lehessünk e rengések természetével, a teljes Holdat átfogó szeizmikus hálózatra lenne szükség.

Kén a Holdon

Mivel a kén illó anyagnak számít, nem volt túl nagy esélye, hogy találkozzanak vele a mérések során, azonban ennek ellenére is kimutatta a szonda. A kén mellett vas, kalcium, szilícium és alumínium – és számos további elem – is volt a holdi déli sarkvidék talajában.

A kén mennyisége arról árulkodhat, hogy milyen folyamatokban szilárdulhatott meg a Holdat egykor bevonó olvadt kőzetburok.

e.