A korai Naprendszer órája

A Naprendszer kialakulásának idején az alumínium 26-os izotópja szolgált fűtőanyagként, ennek a rövid felezési idejű radioaktív izotópnak köszönhetően tudott megolvadni a bolygócsírákat alkotó kőzetanyag. Jó 4,6 milliárd éve az épp megszületett Nap körüli porkorong egyre nagyobb csomókká kezdett összeállni, amelyeket az alumínium 26-os izotópjának radioaktív bomlása felmelegített, s megolvasztott. Egy ilyen, egykor megolvadt bolygócsíra egy kis darabkája hosszú időt eltöltött az űrben, majd 2020-ban már földi meteoritként bukkantak rá Algériában, és az Erg Chech 002 nevet kapta. Vizsgálata alapján egy egykori bolygócsíra képviselőjének összesen több mint 31 kilónyi darabkáját sikerült összegyűjteni a sivatagban.

Nemrégiben a Kaliforniai Egyetem (Davis) kutatói egy nemzetközi csapattal végeztek újabb vizsgálatot e meteorit egy kis mintáján, s a Nature Communications folyóiratban publikálták az eredményeiket.

Az alumínium 26-os izotópjának eloszlása a korai Naprendszerben a bolygókeletkezésről vall, amellett, hogy a mennyisége a radioaktív bomlásának köszönhetően óraként is használható. Ahhoz, hogy egy meteorit korát meg lehessen állapítani, rendkívül precízen kell megmérni benne az izotópok mennyiségét. Az alumínium-26 izotóp 705 ezer éves felezési idejű, bomlásával magnézium-26 jön létre. 4,5 milliárd év alatt az összes egykori alumínium-26 elbomlott már, azonban a magnézium-26 elárulja, mennyi lehetett eredetileg az alumínium-26. A meteoritok korát az ólom mennyiségének mérésével is meg lehet állapítani, ez az urán bomlásából jön létre. Ez utóbbi módszerrel mérve az Erg Cheh 002 kora 4 565 560 000 év lett – ez az eddigi egyik legprecízebben meghatározott korú meteoritunk.

A kutatók azt is kiszámították, hogy mennyi lehetett a meteorit eredeti alumínium-26 tartalma: kiderült, hogy magasabb volt benne ezen izotóp mennyisége, mint más, szintén precízen meghatározott korú, ugyanebből az időszakból való meteoritban. A mérések alapján az Erg Cheh 002 esetében 3-4-szer nagyobb mennyiségű alumínium-26 volt, mint a többiben. Korábban úgy vélték, az alumínium-26 egyenletesen oszlott el az ősi Naprendszerben, ám az új mérési eredmény azt jelenti, hogy nem egyenletes eloszlásban volt jelen.

Miért is fontos, hogy mennyi volt ez az alumíniumizotóp? A kőzetek megolvasztása révén nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a Naprendszer korai időszakában a kőzetcsomók egybeolvadva egyre nagyobbá állhassanak össze.