Egy születő csillag szuperszonikus kiáramlásai

A HH 211 (Herbig-Haro 211) jelű objektum egy születőben lévő csillag, ahonnan két szuperszonikus sebességű anyagsugár indult ki. A Perseus csillagkép irányában található objektum a hozzánk legközelebb eső, s az egyik legfiatalabb, így ideális célpontot jelentett a Webb-űrteleszkóp számára.

A Herbig-Haro objektumok születő csillagok körüli fénylő régiók. A kialakulóban lévő protocsillag körüli akkréciós korong síkjára merőlegesen anyagsugarak indulnak ki több száz kilométer per másodperc sebességgel. Ezek az anyagsugarak azután beleütköznek a csillagközi gázba, s ennek hatására felizzanak – ezzel válnak láthatóvá számunkra. A sugarakat gyakran a születő csillag forgástengelye meghosszabbításaként láthatjuk, s ezen objektumok csillagászati értelemben rendkívül rövid életűek, mindössze néhány tízezer éven át megfigyelhetőek.

A most megörökített HH 211 egy olyan protocsillagból indult útnak, amely a mi Napunkhoz hasonlóvá válik majd, ám addig még rengeteget kell növekednie. Jelenleg még csupán a Nap tömegének 8 százalékát szedte magára a csillagembrió néhány tízezer éves létezése során.

Az infravörös tartományú megfigyelés azért ideális ezen objektumokhoz, mert még gáz- és porlepelbe burkolóznak, amelyen a látható fény nem igazán, az infravörös viszont átjut. A Webb a molekuláris hidrogén, a szén-monoxid, a szilícium-monoxid által kibocsátott infravörös fényt látja, s ezek segítségével rajzolja meg az anyagáramlatok turbulens képét.

A felvételen számos lökéshullám kiöblösödő nyoma megjelent, de látható maga a vékonyka anyagáram is ezek között (szintén kissé turbulens vonalként). A Webb-űrteleszkóp felvétele minden korábbinál 5-10-szer nagyobb felbontásban ábrázolja ezt az objektumot, és megerősíti azt az elképzelést, miszerint a születő csillag valójában egy kettőscsillag.

A számítások szerint a kiáramló anyagsugarak lassabbak a más, már előrehaladottabb állapotú csillagembriók körüliekhez képest. A mérések szerint az anyagsugarak belső régióinak sebessége 80-100 kilométer per másodperc lehet, de a külső régióké, ahol a lökéshullámok kialakulnak, ennél jóval alacsonyabb. Ez azt is jelzi, hogy a protocsillag anyagsugarai molekulákból állhatnak, mivel a lökéshullám kialakulása nem elég ahhoz, hogy felbontsa ezeket atomokra és ionokra.

A felvételt a Webb-űrteleszkóp NIRCam műszere készítette.