Kisöpri a bolygóközi port a napkitörés
A Parker-napszonda mérései alapján kiderült, milyen hatékonyan tudja eltüntetni a bolygóközi port a Napból kilökődő részecskeáramlat.
2022. szeptember 5-én a NASA Parker-napszondája kecsesen átrepült egy rendkívül nagy energiájú koronakidobódás (CME, egy bizonyos típusú napkitörés) anyagáramlatán. Ez nemcsak mérnöki sikert jelent, hanem tudományos lehetőséget is, mivel az ekkor készült megfigyelések és mérések segítettek megoldani egy 20 éves kérdést.
Húsz éve, 2003-ban egy kutatásban arra jutottak, hogy a napszél kölcsönhatásba léphet a Nap körül keringő bolygóközi porral, s ennek eredményeként kijjebb sodorhatja a port. E folyamat megismerése abban nyújt segítséget, hogy a napkitörések hatásait, beérkezési idejét pontosabban tudjuk előrejelezni. A napkitörések károsíthatják és leállíthatják mind a műholdak működését, mind a földi infrastruktúrát és kommunikációt is.
A Parker-napszonda elsőként figyelhette meg ezt a 20 éves elméletet a gyakorlatban: a CME, mintha csak egy óriási porszívó lenne, kitakarította az útjába eső bolygóközi port a Nap közeléből (lásd a lenti animáción).
Maga a bolygóközi por kisbolygók, üstökösök, sőt a bolygók különböző eseményei során felaprózott mikroszkopikus szemcséi, e porszemcséknek köszönhető az állatövi fény jelensége. A Parker megfigyelése alapján a napkitörés mintegy 10 millió kilométeres távolságig sodorta el a bolygóközi port – ez kb. a Nap-Merkúr távolság hatoda. Nem kell azonban aggódni, hogy pormentessé válik a Naprendszer belső régiója: a kisöpört mikroszkopikus törmeléket igen hamar pótolja a külsőbb területek felől folyamatosan érkező mennyiség.
A Parker-napszonda mérései és helyben végzett megfigyelései kulcsfontosságúak voltak, így lehetett megismerni azokat a dinamikai folyamatokat a CME-t követően, amelyeket nagy távolságból nem láthatunk. A szonda WISPR nevű kamerája felvételein látható volt, amint a por elfogy a látómezőből. A Parker korábbi, hasonló helyen végzett megfigyelései alapján kiszámítható volt, hogy pontosan mekkora portömeggel is bánt el a napkitörés. Mivel ez volt az első alkalom, hogy megfigyelték a por kisöprését, a kutatók úgy vélik, ez csak a legerősebb CME-khez társuló jelenség lehet.
Új elmélet magyarázza meg a Mars színét
A vörös bolygó a színét a rozsdavörös, vas-oxid tartalmú felszínének köszönheti, de vajon mitől is rozsdásodott be?
Tízezer év múlva jöhetne a következő eljegesedés
Pontos számítások és összehasonlítások készültek a korábbi eljegesedések és interglaciálisok földpálya-adataival.
A Tejútrendszer nyomai rejtőzhetnek a Földön
A 14 millió évvel ezelőtti galaktikus környezetünk nyomokat hagyhatott maga után a földi üledékekben és talán a korabeli klímára is hatással lehetett.
Így néz ki egy napfogyatkozás a Hold felszínéről
A rendkívül látványos felvétel ugyan nem az első efféle fotó, azonban különleges főként amiatt, hogy egy magánvállalkozás űrjárműve készítette.
Nincs olyan magyar város, ahol megfelelő a levegőminőség
Egy friss jelentés szerint a világ városainak 83 százalékában túl magas a szálló por mennyisége.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
