Tenger alatt is pusztított a tongai vulkán

Az, hogy ilyen sokszor szerepelhet a tudományos hírekben, annak köszönhető, hogy ekkora léptékű kitörést ilyen jó műszerezettséggel még sose vizsgálhattunk, így sok olyan dologra derülhet fény, amelyeket a korábbi, ehhez fogható méretű kitörésekben a legjobb esetben is csak sejthettünk. A legújabb kutatási eredmény e kitörés kapcsán a tengerfenének lejátszódó folyamatok egyikét tárta fel.

A robbanásos vulkánkitörések egyik velejárói a forró gázokból és törmelékből, vulkáni hamuból álló piroklasztárak, ezek egyúttal a legpusztítóbb vulkáni események is, amelyet az ókori Pompejitől napjainkig számtalan esetben megtapasztalt már az emberiség. A piroklasztárak azonban nemcsak a felszínen, hanem a tengerfenéken is kialakulhatnak, és amint azt, a Science hasábjain nemrégiben közzé tett kutatási eredmény mutatta, akár 100 kilométeres távolságot is megtehetnek.

A kutatás során egy japán-új-zélandi kutatóexpedíció végzett felmérést a kitörés helyszínén és annak környezetében, pár hónappal a kitörést követően, az eredményeket a NIWA ismertette. Szonár segítségével részletesen feltérképezték a vulkán környezetét, majd ezeket a friss adatokat összehasonlították a korábban itt készült felmérések adataival. A tengerfenék számos pontján üledékfuratokat is kiemeltek, ezek vizsgálata feltárta, milyen anyagokból épül fel a tengerfenéken heverő üledék, elkülöníthető volt a lassan kiülepedő iszap és a vulkáni anyag. Így derült ki az is, hogy hol mekkora volt a vulkánból származó törmelék mennyisége.

A mérésekből kiderült, hogy a Tongát Fidzsihez kapcsoló tenger alatti nemzetközi telekommunikációs kábel, amely a kitöréskor elszakadt, a vulkántól 80 kilométerre egy piroklasztár áldozata lett. A tongai szigetek közti (belföldi) kábeleket is 30 méter vastag friss vulkáni törmelék borította be a tenger alatt. Az elszakított nemzetközi kábelt egy szakaszán a törmelékár eredeti helyéről kilométerekkel odébb sodorta!

„Ami különösen meglepő, hogy a tongai nemzetközi telekommunikációs kábel a vulkántól délre, a tengerfenék egy völgyében fekszik, ami azt jelenti, hogy az áradatnak elég erősnek kellett lennie ahhoz, hogy először felfelé haladjon a hatalmas hegygerinceken át, majd újra lemenjen a völgybe” – magyarázta Dr. Emily Lane, a kutatás egyik résztvevője. A piroklasztár 1600 méteres vízmélységből 740 méteres vízmélységig tette meg felfelé az utat.

A most elvégzett vizsgálatokkal a világ számtalan tenger alatti vulkánja jelentette veszélyek egyik formáját kissé jobban megérthettük. Ez persze azzal is jár, hogy felismertük, a létfontosságú infrastruktúrára nézve miféle veszélyeket rejtenek magukban ezek a kitörések.

A felmérések során mintákat is vettek a tengerfenéken átrobogó törmelékárak hagyta nyomokból, ezek alapján kiderült, hogy 100 kilométernél is távolabbra jutottak. Ezek az árak nemcsak a kábeleket tették tönkre, hanem átformálták a tengeraljzatot is. A számítások szerint az ár sebessége elérte a 122 kilométer per órát (ne feledjük, a tengervízben jutott ekkora sebességre!). A felmérés térképi adatai arra utalnak, hogy számos másik tenger alatti vulkán környezetében is hasonló események játszódhattak le egykor.