Sokba kerül majd a marsi kőzetminták hazaszállítása

A kapott számadatot olvasva valószínűleg még azok is felszisszennek, akik egyébként örülnek a tudományos kutatások támogatásának: az eredetileg tervezett 4 milliárd dolláros összegből 8-11 milliárd lett a legfrissebb számítások szerint. (Azt érdemes itt megjegyezni, hogy az USA védelmi minisztériuma a 2023-as évben több mint 800 milliárd dollárt költhet el. ) Jelenleg 7 milliárd dolláron áll a projekt költségvetése.

Az eredeti elképzelés szerint alig egy évtized múlva landolna a utahi sivatagban az a kapszula, amelyben a mintegy fél kilónyi marsi kőzetminta helyet kap. Ahhoz, hogy ide eljussunk, 3 földi nehézrakéta-indításra lenne szükség, 2 marsjáróra, az első rakétaindításra egy másik bolygóról, majd automatikus randevúra a felszínről felemelkedett mintagyűjtő és a Mars körül keringő szonda közt, ez utóbbi azután hazajönne a Földre.

A drágulás mellett késedelemről is beszámolt a közzé tett dokumentum, 2028 helyett 2030-ban indulhat a küldetés, amelyben a NASA és az ESA közösen intézkedik a Perseverance rover által folyamatosan gyűjtött marsi kőzetminták hazaszállításáról – szól a Science ismertetője. Az ESA mintegy 1,5 milliárd euróval száll be az akcióba, amelyet 10 évre elosztva költene el.

Az elemzés szerint az eredeti tervek nem voltak reálisak, ami a NASA-ra eső költségeket illeti, ezért van most ilyen hatalmas „áremelkedés” az új számítások szerint. Ráadásul a NASA költségvetésébe ekkora küldetés biztosan nem fér bele, így egészen sok kérdés merül fel a minta hazaszállítása kapcsán.

A legegyszerűbb talán az lenne, ha az eredeti tervek szerint zajlana a visszahozatal, valamikor a 2028-2030 közti időszakban – ám minden újabb év növeli a költséget, és ez azt jelenti, hogy a NASA kénytelen lenne évente több mint egymilliárdot erre költeni a szűkös büdzséjéből. Ez az egész bolygókutatási tervezetre súlyos terhet róna, könnyen lehet, hogy más, legalább ilyen fontos küldetéseket vissza kellene vonni (úgy, hogy már költöttek rájuk elég sokat).

A másik elképzelés felbontaná az elképzelt küldetést, és több kisebb részben apránként kellene kifizetni – ám ez összértékében elérné a 11 milliárdot is. Fontos azonban a küldetés technikai biztonsága.
A vizsgálóbizottság problémásnak ítélte meg az ESA részvételét – európai feladat lenne annak az űrjárműnek az elkészítése, amely Mars körüli pályán fogadná a felszínről felszálló eszközt a mintákkal, és mintákat a Földre szállítaná. A szakemberek szerint az lenne az optimális, ha mindent a NASA végezhetne, és külön vezető alá tartozna ez a program, aki felelne a feladatok összehangolásáért.

A felmerült kételyek elbizonytalanítják a marsi minták hazaszállításának terveit, ha leállna az akció, az azonban igen súlyos csapás lenne minden olyan távlati tervre, amelyben további kőzetmintát szállítanának haza, más égitestekről. A NASA 2024 elejére ígért egy újabb elemzést, mivel a szenátus is meglengette már, hogy nem szavazzák meg a küldetést az emelkedő költségek miatt.

Érdemes szem előtt tartani azt is, hogy Kína is tervez egy marsi mintavételező-hazaszállító akciót erre az évtizedre, kérdés, hogy ennek tervei milyen irányba tolják el az amerikai terveket.

A problémák kapcsán jusson eszünkbe a James Webb-űrteleszkóp, a JWST, amelyet több éven át halasztgattak és eközben brutálisan megnőtt az ára. Az űrteleszkóp felbocsátása előtt csak a „no várj csak űrteleszkóp” (Just Wait Space Telescope – JWST) csúfnévvel szerepelt sok helyen, de a mai eredményei kapcsán már nem is emlékszünk ezekre a problémákra. Minden bizonnyal ugyanez lesz akkor is, ha sikerül majd hazahozni a marsi mintákat, és azokat földi laborokban megvizsgálni.