Állatok, amelyeket elragadott a vihar

Egy nemrégiben közzé tett kutatási eredmény azt mutatta be, hogy a ciklonok mi módon sodorhatják lakhelyüktől nagy távolságokra az egyes állatok. A JGR Biogeosciences szakfolyóiratban publikált kínai kutatásról az EOS földtudományi hírportál számolt be.

Mindenféle repülő állat – rovarok vagy madarak – könnyedén csapdába esnek egy-egy trópusi ciklon központi területén, közkeletű szóval a ciklon szemében. Ezután a ciklon segítségével eljuthatnak természetes élőhelyüktől nagy távolságban lévő helyszínekre is.

A kínai kutatók radarmérések segítségével vizsgálták meg a tájfun szemét, ugyanis a radarjel jellegzetesen szóródik az élőlényeken, így meg lehet különböztetni a csapdába esett állatokat mindenféle más, a ciklonban lévő, a radarjelet visszaverő dologtól. A radarjel követésével a kutatók észlelték annak változásait. Amíg a vihar a tenger felett járt, a madarak kerekded alakzatba rendeződve repkedtek a tájfun szemében, és a radarjelük egyre erősebbé vált eközben. Amikor aztán elérte a szárazföldet a ciklon, a madarak mutatta radarjel kerekből hosszúkássá változott, a kutatók szerint ez azt jelezte, hogy az ekkorra már valószínűleg kimerült madarak leszállhattak a felszínre. A mérésekből kiderült, hogy az állatok a ciklon szárazföldet elért helyszínétől sok száz kilométeres távolságba is elkerülhetnek. Amikor a vihar szeme teljesen a szárazföld fölé helyeződött, a benne lévő állatok végre kiszabadulhattak – ekkor a radarjelük is megszűnt.

A mérési adatokat összehasonlították az Irene nevű 2011-es atlanti hurrikánéval, és kiderült, hogy a hurrikánban leginkább rovarok voltak, szemben a tájfunnal, amelyben madarak. (A hurrikán és a tájfun ugyanúgy a trópusi ciklonnak a neve, csak más földrajzi helyen.)

A kutatók megjegyezték, hogy a hasonló vizsgálatok segíthetnek megérteni azt is, hogy egyes idegenhonos, vagy inváziós állatfajok miként juthatnak az eredeti élőhelyüktől távolra, s a viharok abban is szerepet játszhatnak, hogy ezek az állatok új helyeket hódítsanak meg.