Magyarázat egy fura kőzet keletkezésére

A Földön egyes tengerparti és vizes területeken vagy épp sivatagokban – de még olyan extrém sivatagokban is, mint az antarktikai Száraz-völgyek – találkozhatunk azokkal a furcsa, méhsejtszerű kőzetmintázatokkal, amelyekre még a Marson is talált példát a Sojourner marsjáró. A földi példákból tudjuk, hogy bármilyen kőzetben megszülethetnek ezek a minták, a homokkőtől a bazaltig számtalan példa van rájuk. Jó ideje foglalkoztatja a kutatókat, hogy pontosan hogy is jöhet létre ez a mintázat, amellett, hogy számtalan részletkérdés is felmerült a kialakulásuk kapcsán. Míg számtalan eróziós forma (pl. kőívek, kőoszlopok, természetes hidak) kialakulására készültek már sikeres laborkísérletek, a méhsejtszerű mintázat valószínűleg sokkal lassabb folyamat eredménye lehet, így különösen nehéz gyakorlatban modellezni.

Méhsejt-kőzetminta a Marson

Forrás: Geophysical Research Letters

Egy, a Geosciences folyóiratban közzé tett kutatásban épp ezért most számítógépes modellezéssel kerestek magyarázatot a folyamatra. Az eredmények rámutatnak arra is, miféle körülmények szükségesek e mintázat kialakulásához – a kutatást a Skoltech ismertette.

Mik is ezek a méhsejtszerű kőzetek? Így nevezik azt, amikor egymással szomszédos kis üregecskék sokasága található a kőzet felszínén, s ezeket vékonyka, kiemelkedő falak választják el egymástól.

Az eddigi elképzelésekben e kőméhsejtek létrejöttében a víz, a só, a jégkristályok, a szél és a hőmérséklet ingadozása egyaránt szerepeltek. Most egy orosz kutatópáros a sós víz párolgásának eróziós hatását szimulálta – ez a vezető elmélet e kőzetmintázat létrejöttében. A számítások szerint lényeges, hogy a sziklák belül mennyire nedvesek, ez pedig összefügg azzal, milyen közel vannak egyes rétegeik a vizes felszínhez.

Ahhoz, hogy a méhsejtek létrejöjjenek, a modellezés szerint közepesen nedves környezetre van szükség. A túl nedvesben a nagy mennyiségben kirakódó kristályok hatására kisimult a sziklafelszín, a szárazabb esetén pedig el se jutott a párolgás a felszín közelébe, ám a már meglévő mélyedések tovább mélyülhetnek. A közepes nedvesség esetében e két folyamat együttesen lép fel, és így a gödröcskék is mélyültek, s a kis kiemelkedésekre pedig folyamatosan rakódtak le a kristályok. E két folyamat együttesen eredményezte a méhsejtszerű szerkezetet. A folyamat egyúttal a sziklafelszín eredeti egyenetlenségét is kihasználta, felnagyította annak rücskeit a rájuk épülő kristályok révén.