Nem környezetbarát, de népszerű csomagolóanyag

A sima felületű, átlátszó plasztikfóliát az 1930-as években egy szerencsés véletlennek köszönhetően fedezte fel a tudomány: anyaga más irányú kísérletekben maradt vissza
a laboratóriumi edény alján. Tíz évre rá már huzatot gyártottak belőle autók és  földalattikocsik üléséhez. Ma pedig a háztartásokban, boltokban és áruházakban világszerte
vízhatlan plasztikfóliába csomagolják az ennivalót. A fólia pedig kibontás után általában azonnal a kukában végzi.
A világban évről évre sok-sok millió tekercsnyi csomagolófólia, folpack fogy, mert viszonylag olcsó anyag, könnyű is, és hosszan frissen tartja az ételt, ezáltal kevesebb élelmiszer megy veszendőbe, kerül szemétbe – ez pedig legalább olyan fontos szempont, mint a plasztikszennyezés visszafogása.
A Dow Chemical Company laboratóriumában mintegy véletlenül felfedezett anyag, a polivinidilén-klorid mellett polivinil-kloridból, PVC-ből is készülnek csomagolóanyagok.
Ám mert a melléktermékek mérgezőek, sok cég ma már inkább polietilénből állítja elő csomagolófóliáit.
Tény és való, hogy a folpack újrahasznosítása költséges folyamat, ám sajnos az a helyzet, hogy a folyókba, tengerekbe kerülő fólia ugyancsak mikroplasztikká bomlik le, és súlyosan veszélyezteti a szemcséket tápláléknak néző és elfogyasztó élőlényeket.

Mit tehetünk?
Folpack helyett válasszuk a többször használható méhviasz kendőt!
Tároljuk üvegedényben a maradék ételt!
Ne vásároljunk plasztikfóliába csomagolt árut! – javasolja a National Geographic Kids weboldal.