Az antarktiszi jég és a Mississippi

Az észak-amerikai folyó a 34 millió éve lezajlott antarktiszi eljegesedés nyomait őrzi üledékeiben.

Bolygónk különböző területein zajló fő események a bolygó egészére hatnak, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint egy-egy terület klímamúltjának nyoma valahol egészen hihetetlenül távoli helyen. Egy ilyen példát azonosított nemrégiben egy kutatócsoport, tanulmányuk a Nature Communications folyóiratban jelent meg. A szakemberek a Mississippi torkolatvidéke üledékének 34 millió évvel ezelőtti mikroszkopikus kövületeit vizsgálták meg és olyan természetes visszacsatolásra bukkantak, amely az akkoriban zajló lehűlést kis időre visszafogta.
Mintegy 34 millió éve alakult ki az Antarktika körüli egybefüggő óceán, elzárva ezzel a déli kontinens körüli vizeket a teljes átkeveredéstől. Ez azt eredményezte, hogy a kialakuló áramlatok körbe-körbe járva a kontinens körül választóvonalként működtek, így az antarktiszi vizek egyre hidegebbé váltak, egyre csökkent a hőmérséklet a körbezárt régióban, s beindult a kontinens tartós eljegesedése.
A kutatók az Mississippi alól kiemelt üledékfuratok vizsgálatából arra jutottak, hogy e folyamatban egy kb. 300 ezer évig tartó szünet állt be. A lehűlés és az antarktiszi eljegesedés annak köszönhetően indult be, hogy egyre több szén-dioxidot vontak ki a légkörből a kőzettani-üledékképződési folyamatok. Az emiatt csökkenő tengerszint azonban ideiglenesen fékezte is ezt a folyamatot.
A korábban tengerrel borított partközeli területek szabaddá váltak, a felhalmozott, szerves maradványokkal teli üledéket így elérte a csapadék valamint a folyóvizek ereje, és az ezen üledékben eltemetett szénben gazdag maradványok is kiszabadultak. Ennek hatására a korábbi szerves anyagokat a baktériumok a légköri oxigén segítségével át tudták alakítani, és ebből ismét üvegházgáz jutott a légkörbe. Mivel a tengerfenék domborzata adott volt, így csak addig tarthatott e folyamat, míg el nem fogyott a sekély területen lerakódott üledék. Hiába volt tehát később még alacsonyabb a tengerszint, a meredek tengerfenék miatt nem válhattak szabaddá újabb üledékes területek.
A korabeli időszakban még nem a folyó töltötte ki a Mississippi torkolatvidéki területét, hanem tengeröböl húzódott északabbra – a mai Mexikói-öböl meghosszabbításaként. Az itt kiemelt üledék tehát gyakorlatilag partközeli tengeri üledék, és a tengeri élővilág nyomait, és a szárazföldről érkező, szárazföldi eredetű hordalékok nyomait tartalmazza. Ezek közül bizonyos mikroszkopikus mészvázas élőlények mészvázainak maradványait vizsgálták meg a kutatók, felmérve az egyes fajokat, illetve a bennük lévő izotóparányokat, amelyek a korabeli klímáról, hőmérsékletről is vallanak. Ezek segítségével lehetett rekonstruálni az egykori körülményeket.
„Az eocén-oligocén átalakulás a bolygó talán legnagyobb lehűlési eseménye, amely az egész bolygóra kihatott. Amint a tengerszint lecsökkent ezen átalakulás során, a tanúi lehettünk annak, hogyan fékeződött le ideiglenesen a lehűlés annak következtében, hogy rengeteg szén-dioxid szabadult fel a partok közeli területeken, a Mississippi folyó völgyében” – magyarázta Dr. Tom Dunkley Jones, a Birminghami Egyetem kutatója, a kutatás résztvevője. Ezzel sikerült igazolni, hogy az antarktiszi eljegesedés 300 ezer évvel előbb kezdődött. Amint a partok közeli szén elfogyott a szabaddá vált üledékekből, a lehűlés újból rákapcsolhatott, és bolygónk átállhatott abba a hűvösebb állapotba, amely az elmúlt 34 millió évre jellemző.