Szén és víz is bőven van a Bennu kőzetmintájában

A 4,5 milliárd éves Bennu kisbolygóról a mintavételezéskor 60 grammnyi kőzetminta hazaszállítását tűzték ki célul a szakemberek, amit sikerült túlszárnyalnia a szondának. A mintagyűjtő kapszula azonban az előzetes mérések alapján 250 gramm mintát gyűjtött be, pontos adat majd a kapszula kinyitása után születhet. A NASA 2023. október 11-én sajtótájékoztatón mutatta be az első vizsgálati eredményeket.

A minták kicsomagolásához és az első vizsgálatokhoz külön termet épített a NASA a houstoni Johnson Űrközpontban, ahol egy speciális, tiszta nitrogén légkörű kesztyűs manipulátorban kezdtek neki a hazahozott anyag kibontásának. Erre a rendkívüli elővigyázatosságra azért van szükség, mert így lehet biztosítani, hogy a kisbolygó mintái megőrzik sértetlenségüket, nem lép velük például reakcióba a földi légkör (ahogy egy lehulló meteorittal igen).

A kapszula tartalmához egyelőre azonban még nem fértek hozzá a szakemberek, mivel a tartályon kívül is meglehetősen sok apró kőzetszemcse és por érkezett haza a többszörösen csomagolt gyűjtőtartály külső tokjára feltapadva. A szemcsék még a mintagyűjtéskor tapadtak ide, arra a felületre, ami voltaképp megérintette a Bennu felszínét. Ezeket szemcsénként egyenként eltávolítják, hiszen minden ilyen szemcse vizsgálati lehetőségeket rejt magában. Az előzetes vizsgálatokat is ezeken végezték el. A minták egy részét a jövő kutatóinak teszik majd félre, hogy évek, évtizedek múlva olyan vizsgálatokat is elvégezhessenek rajtuk, amelyekről még csak álmodozunk. „Olyan kérdésekre kaphatunk majd válaszokat, amelyekhez ma még a kérdés se létezik” – mondta Bill Nelson NASA igazgató.

Az első (még csak előzetes) vizsgálatokból kiderült, hogy a Bennu kőzeteinek 5 tömegszázaléka szénből áll, ez pedig a legnagyobb arányban jelen lévő szénmennyiség az összes eddig vizsgált Földön kívüli minta közül (beleértve a meteoritokat). A szénen túl jelentős mennyiségű, kristályokban kötött vizet is találtak, illetve kén is van a kőzetekben, szerves anyagok, agyagszerű ásványok is megtalálhatóak benne. „A szénben gazdag ásványok, illetve a víztartalmú agyagásványok bősége csak a kozmikus jéghegy csúcsát jelentik” – mondta Dante Lauretta, a küldetés tudományos vezetője. Ezeket az összetevőket már a szonda is „látta” a kisbolygó körül keringve, spektroszkópos mérései során.

A vas-oxid különféle formáit is feltárták az elektronmikroszkópos vizsgálatok, köztük palaszerű, vékonyka lapokból felépülőt is – ez azért lényeges, mert az efféle ásványok katalizátorként szolgálhattak a különféle szerves molekulák létrejöttéhez. A Bennu mintájában benne van gyakorlatilag minden olyan fontos alapanyag, amelyre az élethez szükség lehet.

A kapszulán kívül rekedt darabkák és szemcsék látványukban hasonlítanak az egész kisbolygóhoz: sötét és némileg világosabb darabkák keverékéből épülnek fel. Ennek az az oka, hogy a Bennu egykor egy nagyobb égitesttel való ütközéskor keletkezett, és feltételezetten mindkét égitestből vannak benne anyagok. Az egyik (1×2 milliméteres) szemcsén mikro-CT vizsgálatot is végeztek, s ez a szemcse belsejének hasonlóan kevert összetételéről árulkodik.

Ultraibolya fényben is megmutatkozott a minta sokrétűsége, a felvételen apró csillagokként világítanak a szerves molekulákat tartalmazó göböcskék. Lauretta szerint a mintában lévő apróbb törmelékek eredetileg kis kavicskák voltak még a Bennu felszínén, ám a földi gravitáció hatására szétporladtak. Ez különösen fontos lehet abból a szempontból, hogy egy meteorit efféle összetevői például el se érhetik a földi felszínt, természetes útjuk során, így remélhetőleg sok érdekességet lehet majd e szemcsékből kideríteni.

A NASA a minták kb. 70 százalékát a Johnson Űrközpontban fogja őrizni, ebből kapnak majd vizsgálati anyagot a világ kutatói (ezekre, ahogy a holdkőzetek vizsgálatára is, nagyon szigorú pályázatokon lehet jelentkezni). A mintákból egy-egy kisebb mennyiséget nagy amerikai múzeumok kapnak kölcsön, kiállítási céllal.

A minták vizsgálatai kutatók generációinak adhatnak munkát majd, és a segítségükkel nemcsak a Naprendszer keletkezésébe, hanem akár az élet kialakulásába is bepillanthatunk.