Túl forróvá válnak egyes területek az ember számára
A klímaváltozás hatására kialakuló extrém hőségek nemcsak a természetet, de az embert is veszélybe sodorják.
Az ember szervezete a forróság és a páratartalom együttes hatására reagál – ezt a hétköznapi életből magunk is ismerjük, a párás meleg sokkal jobban megvisel mindenkit, mint a száraz. Egy új kutatásban azt számították ki, hogy vajon a párás meleget jellemző, úgynevezett nedves hőmérséklet milyen határokat ér majd el a klímaváltozás következtében, és ez milyen hatású lesz majd az emberekre. A Pennsylvania Állami Egyetem ismertette a PNAS folyóiratban publikált eredményeket.
A nedves hőmérséklet mérését úgy képzeljük el, hogy a hőmérő mérőanyag-tartályát egy folyamatosan nedvesen tartott textilbe tekerik. Mivel a nedves textil párolgásával hűti a hőmérőt, így ezzel alacsonyabb hőmérséklet mérhető mindaddig, míg képes párologni a textil. Ha túl nagy a páratartalom, vagy túl meleg van, a párolgás miatt elvont hő már nem képes ellensúlyozni a melegedést. Ez szimulálja azt, hogy az ember izzadva milyen hőmérsékletet élhet át, meddig képes hűteni magát, ha izzad.
Arra jutottak, hogy mindössze 1 Celsius-fokos felmelegedés is évente embermilliárdok életét veszélyeztetheti azzal, hogy a túl nagy páratartalommal járó hőségben nem tudják magukat természetes úton már lehűteni. Az iparosodás előttihez képest 1,5 Celsius-foknál nagyobb emelkedés még súlyosabb hatású lehet az ember egészségére nézve.
Ha az ember túlhevül, hőgutát kap, de akár szívinfarktus is bekövetkezhet. Ahogy egyre forróbbá válik bolygónk, ezek a problémák egyre nagyobb embertömegeket érintenek. „Ha az ember nem talál módot arra, hogy néhány órán belül lehűtse magát, az hőkimerüléshez, hőgutához vezet, és olyannyira megterhelheti a szív- és érrendszert, hogy a veszélyeztetettek akár szívinfarktust is kaphatnak” – magyarázta W. Larry Kenny professzor, a kutatás résztvevője. Ahogy melegszik a környezet, az ember egyre több vért pumpál a bőre közelébe, hogy így igyekezzen az izzadás révén lehűtött felülettel biztosítani a hőcserét. Azonban bizonyos pontot elérve ez már nem működik, a szervezet belseje kezd túlhevülni. Bár ez nem jelent azonnali veszélyt, néhány órán belül azonban muszáj hűteni a testet ahhoz, hogy ne alakulhasson ki súlyos következmény.
A Párizsi Egyezményben számos ország vállalta, hogy nem engedik a globális hőmérsékletet az iparosodás előttihez mérten 1,5 Celsius-foknál magasabbra emelkedni. Ahhoz, hogy a kutatók kiderítsék a hatásokat, klímatudósok és egészségügyi szakemberek együttes munkájára volt szükség. A kutatók most azt modellezték, hogy mi történik a 1,5 és a 4 Celsius-fokos emelkedés közti helyzetben, és kiszámolták, mely helyszíneken válhat súlyos egészségügyi kockázattá a nedves hőmérséklet. Ezek az helyek lesznek azok, ahol az ember számára ellehetetlenül a helyzet.
Az egészséges fiatal szervezet számára a 31 Celsius-fokos nedves hőmérséklet jelenti azt a határt, ameddig képes hűteni magát egészségügyi következmények nélkül, habár a napsütés és a szél is hozzászámítandó ehhez. Az idősebb, beteg emberek számára alacsonyabb ez az érték, vagyis hamarabb vezet el hőkimerüléshez és máshoz a helyzet számukra. Az eddigiek során mindössze néhány alkalom volt, amikor pár órára elérte a nedves hőmérséklet ezt a határt, a Közel-Keleten és Délkelet-Ázsiában. Ha viszont a globális hőmérséklet 2 Celsius-fokkal emelkedik, akkor 2,2 milliárd ember számára válik valós veszéllyé e helyzet India és Pakisztán területén, 1 milliárdot érint Kína keleti felén, és mintegy 800 milliót Afrika szubszaharai régiójában. Ezek az emberek évente sok-sok órányi olyan hőséget élnek majd át, amely már meghaladja az egészségügyi tűrőképességet. Ha a 3 Celsius-fokot elérő felmelegedéssel számolnak, akkor ez a helyzet már az USA keleti-középső régióját is sújtani fogja.
Ha 4 Celsius-fokkal emelkedik a hőmérséklet, akkor egy példával számolva a jemeni kikötőváros, El Hudajda (700 ezernél több lakossal) gyakorlatilag lakhatatlanná válik, az év 300 napján fogja meghaladni a nedves hőmérséklet az elviselhetőség határát.
E számítások az olyan extrém hőhullámokat nem tudják modellezni, mint a 2021-es oregoni, vagy 2022-es londoni hőség (Londonban is több mint 40 Celsius-fokot mértek). A legtöbb klímavédelmi program kizárólag a hőmérséklettel foglalkozik, ám a páratartalmat ugyanúgy figyelembe kellene venni ahhoz, hogy az emberek számára élhetőbbé tegyék a környezetet.